A kötetet az OBH a 2018-as Mátyás király emlékév keretében adta ki, és a szeptember 17-20. közötti bíróságtörténeti hét alkalmából jelent meg. Handó Tünde elmondta, tavaly két nagy konferenciát tartottak, és az elhangzott az előadásokból állt össze a kötet, amelyből kibontakozik, mit jelentett Mátyás király idejében a joguralom.

Az OBH elnöke kiemelte, Mátyás király kiemelkedő tette volt, hogy a Decretum Maiusban, vagyis egy írott kötetben összefoglalta hatályos törvényeket, amely később elvezetett a Werbőczy-féle Tripartitumig, majd a Corpus Juris Hungarici-ig (a nem hivatalos törvénytárig), amelynek utolsó kötetét 1911-ben adták ki.

“Érdekes, különleges, bíróként szívet dobogtató, hogy Mátyás törvényeinek kétharmada a bíráskodással, perjoggal foglalkozik, ezeket pedig akár ma is megszövegezhettük volna”

– jegyezte meg az OBH elnöke.

Hozzátette, Mátyás király számára fontos volt, hogy a bíráknak legyen tisztessége, becsülete, a jogviták pedig rendezett keretek között folyjanak.

Handó Tünde jelezte, egyik kedvenc törvénye Mátyás királytól, amelyben az uralkodó előírta, hogy a pert mindenki a saját megyéspüspöke előtt indítsa meg, és innen vigye fellebbezés útján Rómába.

“Mátyás király felismerte, hogy a nemzeti szuverenitás letéteményese a bíróság, amit az uralkodó megerősíthetett azzal, hogy előírta, elsőként a magyar bíró foglalkozzon az üggyel”

– jegyezte meg.  Az OBH elnöke kiemelte azt is, hogy

Mátyás király volt az, aki “elindította” a magyar jogászságot, amikor észak-itáliai egyetemekre küldte tanulni a későbbi jogászokat.

Rédl Károly, Országgyűlési Könyvtár igazgatóhelyettese arról beszélt, a kötetben nemcsak Mátyás király és az igazságosság témája jelenik meg, hanem a krónikaírás, Mátyás törvényei, dekrétuma, a dekrétum magánjogi társadalomképe, Mátyás igazságszolgáltatása a populáris kultúrában, a levélíró Mátyás, visegrádi palota, valamint a középkori és kora újkori vesztőhelyek archeológiája. Úgy fogalmazott, hogy Mátyás uralkodói habitusa búvópatakként húzódik végig a köteten.

Arról is beszélt, hogy

Mátyás király számára a legfontosabb a bíráskodás perjogi szabályozása volt, fel akarta számolni a visszaéléseket és a perek elhúzódását, de odafigyelt a részletekre, például az ügyvédi visszaélésekre, és előírta, hogy egy ügyvéd legfeljebb 14 ember ügyét vállalja el.

“Részben ezek miatt az intézkedések miatt Mátyás nevével összefonódott az igazságosság, okosság, bátorság, leleményesség, ő lett a mértékletes, erős, bátor, példamutató, emberséges, tréfakedvelő uralkodó”

– jegyezte meg.

Osztovits András, a Magyar Igazságügyi Akadémia igazgatója a kötetet méltatva elmondta, a Decretum Maius új fejezetet teremtett a magyar jogtörténetben azzal, hogy megteremtette a jogi ügyek kiszámíthatóságát, hiszen a szokásjogot általános érvényű, írott normák váltották fel, így kiszámíthatóvá vált a jogi élet, ami a jogbiztonság legfontosabb összetevője. Hozzátette, Mátyás királynak át kellett formálnia az igazságszolgáltatás rendszerét is. A kötetet Peres Zsuzsanna és Révész T. Mihály szerkesztette.