A trópusi tengerpartokon élő mangroveerdők az esőerdőknél hektárra vetítve kétszer-négyszer több szén-dioxidot kötnek meg, így pusztulásuk a világ teljes fakitermelésből származó karbonkibocsátásának tíz százalékát is kiteszi, annak ellenére, hogy a trópusi erdőterület mindössze 0,7 százalékát foglalják el.

Mangroveerdő

A mangroveerdők olyan helyeken terjeszkednek el, ahol sok ember is szeretne, a trópusi és szubtrópusi övezet tengerpartjain. Területük az elmúlt ötven évben harminc-ötven százalékkal zsugorodott a tengerpartok gazdasági fejlesztése, az akvakultúra, azaz a halak, puhatestűek, rákfélék és vízi haszonnövények tenyésztésének terjedése és a túlzott fakitermelés következtében. A mangroveerdők a szén-dioxid megkötése mellett élőhelyül is szolgálnak számos faj számára, helyben tartják az üledéket, különböző rostokat termelnek, és megóvják a lakott területeket a viharoktól és szökőáraktól.

Elképzelhető azonban, hogy az emberiség alig száz éven belül búcsút mondhat a magroveerdőknek és összes ökológiai szolgáltatásuknak – hangsúlyozzák a szerzők, akiknek élén Daniel Donato, az Egyesült Államok agrárminisztériuma erdészeti szolgálatának munkatársa állt. A kutatók a világ huszonöt mangrovés területét vizsgálták, a bangladesi Gangesz-deltától Mikronézián és a Maláj-félszigeten át Észak-Ausztráliáig. A mangroveerdők a világ száztizennyolc országában honosak.