Spanyolnátha és tüdőgyulladás
Már az 1800-as évek elején megfigyelték, hogy az influenzajárványok idején jelentősen megszaporodnak a tüdőgyulladásos esetek. Az akkoriban papírra vetett megállapítások a közel 100 évvel később pusztító spanyolnátha idején is igazolódtak. A spanyolnátha-járvány magas halálozási okait kutató tudósok az elhunytak tüdőszövetéből mintát vettek, és arra jutottak, hogy nem közvetlenül az influenza vírusnak, hanem a bakteriális szövődményként fellépő tüdőgyulladásnak köszönhető a magas halálozási ráta. Egyes becslések szerint a spanyolnátha-járványban a halálesetekért a bakteriális felülfertőzések voltak a felelősek, amelyeket leggyakrabban a Streptococcus pneumoniae nevű baktérium okozott. Abban az időben még nem állt rendelkezésre sem antibiotikum, sem védőoltás.
Antibiotikum és védőoltás
Bár manapság szinte korlátlanul rendelkezésre állnak antibiotikumok a fertőzések elleni küzdelemhez, az influenza talaján kialakuló bakteriális tüdőgyulladás mégis sokaknál vezet életveszélyes állapothoz, akár halálhoz is. A különböző kórokozók által előidézett tüdőgyulladás a WHO szerint a negyedik leggyakoribb halálok – a fertőző betegségek közül ebben halnak meg leggyakrabban Európában. Különösen a csökkent védekezőképességű idősebb korosztály, illetve a krónikus betegséggel élők kitettek a fertőzésnek, ha pedig megbetegednek, a baj súlyosabb lefolyású lehet. Az idősek és a krónikus betegek gyakrabban szorulnak kórházi kezelésre, körükben gyakoribb a tüdőgyulladásos szövődmény, illetve annak súlyos, életveszélyes formája, vagy akár a halálos kimenetel.
Idős korban a súlyos tüdőgyulladás következtében alakul ki leggyakrabban a véráramfertőzés.
Az immunrendszer öregedése miatt az idősek nem mindig produkálják a betegség jellegzetes tüneteit, gyakran csak a megváltozott mentális állapot, a zavartság, vagy az elesettség utal a fertőzésre. A terápia késlekedése pedig tovább rontja a gyógyulási esélyeket, akárcsak az antibiotikumok széles körű, gyakran indokolatlan használatából fakadó antibiotikum-rezisztencia.
A tüdőgyulladás átvészelése is nyomot hagy a szervezeten, a betegség következményei pedig komoly terhet jelentenek mind az egyén, mind a társadalom számára.
A már kialakult fertőzés kezelésével szemben hatékonyabb inkább a betegség megelőzésére hangsúlyt fektetni, fokozott kockázat – időskorban, krónikus betegség – esetén az influenza és a tüdőgyulladást okozó pneumococcus elleni védőoltással. A hazai protokoll a megelőzés első lépéseként, még nem oltott embereknél a pneumococcus ellen konjugált védőoltást javasolja.
Kinek ajánlott a pneumococcus elleni védőoltás?
Javasolt 50 éves kor felett mindenkinek, krónikus betegeknek – COPD, asztma, szív-, vese-, májproblémák, cukorbetegek, immunszupprimáltak -, akik alapbetegségük miatt fogékonyabbak a súlyos pneumococcus fertőzésre.
