A semleges neutrínó semmilyen kölcsönhatásban nem vesz részt, ennek köszönhetően akadálytalanul jut át az anyagon. Három ismert típusa van: az elektron-, a müon- és a taú-neutrínó. Elnevezésük onnan ered, hogy a fizika standard modellje szerint mindegyikük kapcsolatba hozható egy másik, negatív töltést hordozó elemi részecskével, az elektronnal, a müonnal és a taúval. A “semlegesek” három válfaja képes egymásba átalakulni, e kvantummechanikai jelenséget neutrínóoszcillációnak nevezik.

Az amerikai nemzeti részecskegyorsító laboratórium (NOvA) kísérletéhez szükséges két óriásdetektor megépítése öt évet vett igénybe. A kisebbik – egy 300 tonnás – berendezés Illinois államban, a Fermilab székhelyén, Batáviában, a föld alatt üzemel. Ez a berendezés figyeli, ahogy a neutrínónyalábok “startolnak”, hogy megkezdjék több mint 800 kilométeres, csaknem a fény sebességével való száguldásukat a föld alatt a kanadai határ közelében, Minnesota államban működő másik, 14 ezer tonnás detektorhoz. A tudósok azt vizsgálják, hogy a megtett hosszú út során miként változnak a neutrínók – olvasható a PhysOrg hírportálon.

A következő hat év alatt a Fermilab másodpercenként sok tízezer milliárdnyi részecskét küld mindkét detektorra, ám közülük a távolabbi detektoron naponta legfeljebb néhányat észlelnek majd, oly ritkán kerül a neutrínó kölcsönhatásba az anyaggal.

E ritka kölcsönhatásokból a tudósok többet remélnek megtudni a neutrínóoszcillációról, arról, hogy e rejtélyes részecske egyes fajtái miért alakulnak át egymásba. A NOvA-kísérlet elsősorban arra szolgál, hogy a müon-neutrínók elektron-neutrínókka történő átalakulását vizsgálják. E rejtély megértésével a kutatók többet remélnek megtudni arról, hogy a világegyetem miért csupán anyagból áll, s hogy az ősrobbanás után az anyag és az ellenanyag miért nem oltotta ki kölcsönösen egymást.

http://phys.org/news/2014-10-fermilab-mile-neutrino.html