A denevérek echolokációval, azaz ultrahang segítségével észlelik a zsákmányul szolgáló rovarokat. Azok méretét azonban a fajok többsége nem tudja meghatározni, nem így a nagy patkósdenevér, amellyel a Tübingeni Egyetem és a seewieseni Max Planck Madártani Intézet kutatói kísérleteztek. Más denevérfajokkal ellentétben a nagy patkósdenevér pontosabb echolokációja révén képes meghatározni zsákmányállata méretét. A német kísérletekben a patkósorrúak mindig úgy viselkedtek, hogy maximalizálták az energianyereséget, és minimalizálták a ráfordítást.

Klemen Koselj és munkatársai laboratóriumi körülmények közt különböző éjjeli lepkéket szimuláltak propellerekkel. A nagy, lassan forgó propellerek hasonló visszhangot vertek vissza, mint egy nagyméretű lepke, míg a kicsi, gyorsan forgó apró rovart utánozott. Aszerint, hogy melyik propellerhez repültek a denevérek, fonalon lógó lisztkukaccal jutalmazták őket. Amennyiben hosszú időközönként észleltek nagy lepkéket, tehát kevésnek ítélték meg azok számát, a denevérek nem mondtak le az apró zsákmányról. Amikor azonban gyors egymásutánban forgott a nagy propeller, a nagytestűek bőségére utalva, a kis lepkék megmenekültek. Miközben ugyanis a kis zsákmánnyal foglalatoskodik a denevér, fennáll a veszély, hogy lemarad a nagy falatról, magyarázta megfigyelését Koselj, aki az állatok döntési mechanizmusát vizsgálta.