Némi "szendergés" után ébredezni kezdett a Napunk. Felületén megjelentek az első foltok. 

“Három hosszú év után végre valami történést észlelünk” – hangsúlyozta közleményében Richard Fisher, az Amerikai Űrkutatási Hivatal napfizikai részlegének vezetője. A napfoltokat, amelyek a környezetüknél néhány száz fokkal hidegebbek, sötétebb területként észleli az emberi szem központi csillagunk fotoszférájában, vagyis a felszínének négyszáz kilométeres rétegében.

2008-ban a Nap az elmúlt majd száz év legpasszívabb állapotába süllyedt. Szinte az összes napfolt eltűnt, a napviharok alábbhagytak és központi csillagunk “hátborzongatóan” nyugodttá vált – olvasható a Space.com (http://www.space.com/) csillagászati hírportálon. A csendesebb időszakok teljesen normálisak Napunk életében, amelynek aktivitása 11,2 éves periódusokat mutat. Ennyi idő telik el két napfoltminimum között. A legutóbbi napfoltminimum a szokásosnál tovább tartott, s némely kutató azt is felvetette, hogy vége szakad-e ennek valamikor.

A Nap ébredezése azonban meglehetősen lassú. “Olyan, mintha lassú tűzön szeretnénk egy fazéknyi vizet felforralni” – jegyezte meg Ron Turner űridőjárás-elemző. A szakértő rámutatott, a XVIII. század közepe óta, amióta az asztronómusok megfigyelik a napfolttevékenységet, mindössze négy olyan alkalom volt, amikor a Nap lassabban ébredezett volna. Az első 1755-ben, majd három a XIX. század elején, az úgynevezett Dalton-napfoltminimum alatt. A tudósok becslése szerint a Nap aktivitása 2013-ban éri el maximumát.