Megkülönböztető "négygénes" jellemzője van azoknak prosztatatumoroknak, amelyek agresszív kezelést igényelnek, mert kockázatuk jóval nagyobb az átlagosnál.

A Nature tudományos magazin online kiadásában megjelent tanulmányból az derül ki, hogy a prosztatatumorokból vett szövetminták nyolcvanhárom százalékánál önmagában a “négygénes” jellemzőn alapuló teszt pontosan azonosította a veszélyt. Más módszerekkel kombinálva pedig kilencven százalék fölötti megbízhatóságot sikerült elérni vele.

A prosztata daganata esetében igen nagy a túlkezelés kockázata, mert a legtöbb tumor lassan növekvő, az életet kevéssé veszélyeztető típusú, azt azonban nem tudják megbízhatóan megállapítani a szakemberek, hogy melyik ilyen. Ronald DePinho kutatásvezető, a bostoni Dana-Farber Rákközpont munkatársa kiemelte, 48 férfit túlkezelnek azért, hogy egy életet megmentsenek az agresszív terápiákkal. Ezek a kezelések, a sebészi beavatkozás és a sugárterápia impotenciát és inkontinenciát okozhatnak.

Mostani tanulmányukban arról számolnak be a kutatók, hogy genetikai tesztjükkel a prosztatarák típusának megállapítási pontosságát nyolcvanhárom százalékról kilencvenegy százalékra sikerül javítaniuk. Vizsgálataikban négyszázöt tumormintát elemeztek, melyeket 1983 és 2004 között vettek prosztatarákkal diagnosztizált férfiaktól. A daganatos esetek közül harmincnyolc bizonyult halálosnak az évek során, ezekben a tumormintákban vizsgálták a gének aktivitását.