Egerszegi Krisztina és Horváth Andrea, fotó: Horváth Andrea/SikeradóEgy világ áradozott róla, százak imádták és rajonganak érte ma is. Mostani kollégái is csodálják tehetségét és eredményeit. Nem hisz a véletlenekben, szereti Hosszú Katinkát, és azt is elárulta, mi számára az akarat megvalósulásának titka. Egerszegi Krisztina ritkán ad interjút, a Sikeradó sztárvadászával kivételt tett.

– Ön az egyetlen úszónő, aki öt egyéni olimpiai aranyérmet szerzett. Egyértelmű, hogy ebben a sikerben rengeteg volt a munka, de szerencse is kellett hozzá vagy a szerencsében nem hisz?

– Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek és minden valamiért van. Nagyon fontos, hogy a felkészülés jól sikerüljön, de úgy gondolom, hogy mikor az adott versenyszámot úsztam, amellett, hogy jó felkészülést tudtam magam mögött, ott azokban a percekben a szerencsének is mellettem kellett állnia, hiszen a rövidtávú számoknál, mint pl. 100 háton sok múlt a rajton, fordulón vagy célba érkezésen és ahhoz bizony szerencse kellett, hogy az ott akkor abban a percben úgy sikerüljön, ahogy kell.

– Mikor legutóbb Hosszú Katinkával készítettem interjút, megkérdeztem tőle, szokott-e Önnel beszélgetni. Boldogan válaszolta, hogy természetesen megosztják a gondolataikat egymással és megtisztelőnek érzi az Ön figyelmét. Sőt a most megjelenő motivációs könyvével kapcsolatban is emlegette Önt. Nagyon örült neki, hogy elfogadta a meghívását a bemutatóra. Tanácsot is szokott adni Hosszú Katinkának vagy ezek a beszélgetést kimerülnek a gratulációban, és mondjuk a verseny elemzésében?

– Nem szoktam tanácsot adni Katkának, hiszen nagyon is tudja, hogy mit csinál és nagyon jól működnek együtt a férjével, amit az eredményeik is mutatnak. Megkeresett a könyvével kapcsolatosan, hogy írnék-e bele előszót, ami megtisztelő számomra. Azért is, mert szerintem példaértékű céltudatos sportolónő, akit szeretek és nagyon szorítok neki, hogy sikerüljön elérni, amit eltervezett.

– Amikor pár éve először találkoztunk egy véletlen folytán a repülőtéren, éppen a családdal indult nyaralni. Talán emlékszik rá, az első közös fotónk is ott készült. Akkor valami olyasmit mondott, hogy régi vágya a Grand Canyonhoz eljutni.  Ez az álom beteljesült már azóta?

– Nem, még nem jutottam el a Grand Canyonhoz, de ami késik, nem múlik. Amúgy meg úgy vagyok vele, ha el kell jutnom oda, akkor úgyis eljutok. Müller Pétertől olvastam, hogy  “Az igazi akarat egy akaratot sokáig akarni. Ma holnap és holnapután. És jövőre és két év múlva is, míg létre nem jön, amit akarok. Ez minden megvalósulás kulcsa. Isten malmai lassan őrölnek.”  És szerintem ez nagyon is igaz.