Bosszantó kis "semmiség"

Bosszantó kis "semmiség"

Régen írtam, de hát a nyár, meg egyebek. Meg nem is voltam itthon. Madridban töltöttem a júniust és a fél júliust is. Aztán a hónap másik felében nekem kellett istápolnom spanyol barátaimat Budapesten. De kis országunk nem hagy munka nélkül. A metróban olyasmivel szembesültem, amit meg kell írnom, nincs mese.

Ha már jártak külföldön, legalábbis huzamosabb ideig, alighanem tisztában vannak vele, mennyi vesződséggel is jár az egész. Becsekkolás, felszállás, kiszállás, tájékozódás és mindezt igencsak megnehezíti, ha tetemes bőröndünknek mondjuk leszakad a füle, széttörik a váza, mert velem ilyen is megtörtént Londonban vagy elszakad a cippzárja és kihullik belőle a havi ruhabetevő. Az ilyesmiket úgy érdemes elkerülni, hogy taxiba szállunk, de ha nincs rá pénzünk, érdemes egyéb eszközöket igénybe venni, különben a metró mozgólépcsője fájdalmas hegeket hagy nyaralásunk tiszta kék egén. Vagyis egy filmbeillő jelenet kifejezetten eltolhatja az egészet.   

A hangulatos spanyol honban olyan praktikus dolgokkal igyekeznek kényelmesebbé tenni a helyiek, no meg a turisták kis életét, ami itthon legfeljebb csak álom. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csupán olyan semmiségekre, mint egy működő lift, ami egyébként már Bécsben is bevált. Itt-ott lehet látni, hogy van, lehetne nálunk is Európa, hogy működhetne is akár és mégsem. De vajon miért?