A jubileumi családi napon több száz egykori táborlakó, illetve szüleik ünnepelték az évfordulót a Hatvan határában kialakított, több mint tízhektáros táborhelyen. Az alapítványt civil magánszemélyek, pedagógusok, pszichológusok és orvosok hozták létre 2001-ben. Amíg az első évben hetven onkológiai, illetve súlyos ízületi problémákkal, cukorbetegséggel és vérzékenységgel küzdő gyereket táboroztattak itt, addig az idén már mintegy hatszázötven gyereket lát vendégül a Bátor Tábor.

a Bátor tábor

Az alapítvány teljes egészében magánszemélyek és cégek felajánlásaiból, illetve pályázati forrásokból működik, a többi között az adózók egyszázalékos felajánlásaiból is. Évente tizenegy turnusban táboroztatnak. A nyári turnusokban hét és 18 év közötti gyerekeket és fiatalokat fogadnak, ősszel és tavasszal pedig családi, illetve testvértáborokat szerveznek. Előbbiben hétévesnél fiatalabb beteg gyerekek is táborozhatnak a szüleikkel, a testvértáborba pedig a beteg gyerekek magukkal hozhatják húgukat, öccsüket, bátyjukat, vagy nővérüket. A csaknem egymilliárd forintos beruházással létrehozott táborban a többi között csónakázótóval, íjászpályával, kötélpályával, fotólaborral, fedett játszóházzal és lovaglási lehetőséggel, illetve orvosi ellátással várják a gyerekeket és szüleiket.

Sárallyai Áron, aki a megalakulása óta részt vesz a tábor életében, először beteg gyerekként, majd most már cimboraként, vagyis önkéntes segítőként elmondta, hogy tizennégy éves korában súlyos vele született immunhiányos betegséggel került a táborba. Akkor onkohematológiai osztályon kezelték, és egy ott dolgozó nővér hívta fel a figyelmét erre a lehetőségre. Valóságos élménysokk érte, ami segített elviselni a hétköznapokat, enyhítette a betegségtudatot és segített lelkileg túllépni a betegséggel járó folyamatos orvosi kezeléseken. Különösen az jelentett a számára nagy élményt, hogy nem volt különc. Az iskolában és a családban ugyanis akarva-akaratlanul másképp kezelték, mint egy egészséges gyereket. A táborban, viszont nem lógott ki a sorból, hiszen mindenki küszködött valami hasonló problémával.

A ma már huszonnégy éves, informatika szakos egyetemi hallgató fiatalember hangsúlyozta, hogy csontvelő-átültetését követően gyógyultnak tekinthető, de továbbra is feladatának tartja, hogy önkéntes segítőként támogassa az alapítvány munkáját. Annál is inkább, mert felnőttként is hiányzik neki a Bátor tábor. Rúzsa Magdi énekes, a Bátor tábor nagykövete, akit szintén vendégül láttak a születésnapon, elmondta, hogy a beteg gyerekek számára ez az a hely, ahol valóban csak gyerekek lehetnek, ugyanis idejük jelentős részét kórházban töltik. 

Rúzsa Magdi

Ezért amikor két éve először meglátogatta a tábort, és látta, hogy milyen felszabadultak a gyerekek, úgy érezte, ez egy olyan ügy, amit valóban érdemes képviselni. Középiskolás korában Szabadkán is foglalkozott gyerekekkel. Volt ott egy Kolevka elnevezésű árvaház, ahová eljárt és adománygyűjtéseket is szervezett az árvák számára. “Van egy Bátor táboros pólóm, amit szívesen hordok, és szívesen beszélgetek a táborról az emberekkel, hiszen sok ilyen hely kellene” – hangoztatta Rúzsa Magdi.