Az előterjesztő szerint a javasolt szabályok segíteni fogják a fogyasztókat abban, hogy az elszámolással kapcsolatos jogaikat hatékonyabban érvényesíthessék. A törvényjavaslat emellett hatékonyabbá teszi a Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) eljárását és a bíróság eljárását is, mivel pontosítja, valamint kiegészíti az eljárási szabályokat, elkerülve ezáltal a gyakorlatban kialakuló értelmezési nehézségeket. A törvényjavaslat kiegészíti az elszámolási törvényt annak érdekében, hogy rendezze azt a helyzetet, mikor olyan pénzügyi intézmény köteles az elszámolásra, amelynek valami miatt nem áll rendelkezésére elegendő adat az elszámolás elvégzéséhez. A szabályozás ezeket a pénzügyi intézményeket a szükséges adatok hiánya esetén – az adott fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában – a jegybank által jóváhagyott egyedi módszertan alkalmazására jogosítaná fel.

Annak érdekében, hogy az intézmények ne élhessenek vissza az egyedi módszertan alkalmazásában rejlő lehetőséggel, a törvényjavaslat felhatalmazná az MNB-t, hogy fogyasztóvédelmi eljárás keretében vizsgálja a becslési módszertan alkalmazási feltételeinek meglétét. Az elszámolási törvényt azért is módosítanák, hogy ne alakuljon ki értelmezési bizonytalanság akkor, ha ugyanazt az elszámolást többen vitatják. Nem zárható ki ugyanis, hogy a polgári jog szabályai szerint az elszámolás vitatására többen jogosultak, így az adóstárs és egyebek mellett az olyan kezes, aki a nem teljesítő adós helyett helyt állt – olvasható az indoklásban. Ha a másolatra jogosult az elszámolást vitatja, például a kezes, a pénzügyi intézmény, a PBT és a bíróság előtti eljárás során a másolatra jogosult tekintetében is a fogyasztóra vonatkozó szabályokat kellene alkalmazni.

Az elszámolási törvény már most is rögzíti, hogy a felügyelet vizsgálja, hogy a pénzügyi intézmények a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően jártak-e el; ez az ellenőrzési eljárás hivatalból megindítható. A törvényjavaslat az elszámolási törvény hatálybalépését követő gyakorlati tapasztalatok alapján külön is nevesít néhány olyan magatartási formát, amely az ellenőrzési eljárás alapjául szolgálhat. Ilyen magatartás különösen a pénzügyi intézmény által a fogyasztók nagy számát érintően folytatott olyan gyakorlat, amely – a kölcsönszerződés vagy pénzügyi lízingszerződés fogyasztói jellegének el nem ismerésével, azok eltérő minősítésével, vagy ilyen jellegére vonatkozó megváltozott álláspontjának kinyilvánításával – az elszámolási kötelezettség teljesítésének elhárítására, illetve az elszámolás iránti igények benyújtásának megakadályozására irányul.

Módosulna a megakasztott végrehajtási eljárások folytatásának lehetséges időpontja is, mivel folyamatban van a családi csődvédelem szabályozásának előkészítése, és ez a szabályozás várhatóan azt a személyi kört érinti, akiket az elszámolási törvény erre vonatkozó szakaszai is érintenek, így indokolt, hogy a családi csődvédelem szabályainak elfogadása és hatályba lépése előtt ezeket a végrehajtási eljárásokat még ne folytatassák. A javaslat keretében módosítanák az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló törvényt is. Ez a törvény határozza meg a fogyasztói kölcsönszerződések devizanem-módosulásának folyamatát, az új szerződések elkészítésének és megküldésének részletszabályait, a tisztességes kamatmérték alkalmazását, de nem rendelkezik arról, hogy a rendelkezések fogyasztóvédelmi rendelkezésnek minősülnek. Minderre tekintettel indokolt megerősíteni az MNB felügyeleti fogyasztóvédelmi ellenőrzési hatáskörét – olvasható az indoklásban.