A civil szervezetek uniós helyzetéről, az európai biztonság megerősítésében vállalt feladataikról tartott nemzetközi konferencián Koós Anna elmondta, hogy az eseményen részt vevő huszonhét civil szervezet aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben kijelentik, a globalizált világban a nemzetközi kapcsolatokat nem lehet a kormányok és hivatalos szervek, hatóságok exkluzív területének tekinteni.  A civil társadalom befolyása az elmúlt évtizedben látványosan nőtt, működésük, tevékenységük tapasztalatait az állam és a nemzetközi szervezetek is figyelembe veszik.

Összefogás

A public diplomacy, azaz a civil diplomácia a XXI. századi diplomácia egyik fő iránya, amely a különböző csoportok bevonásával alakítja a külpolitikát. Jelentőségét az EU és a NATO is hangsúlyozza. Ez az irányzat nem változtatja meg a hagyományos diplomácia szerepét, de árnyalja azt. Az unióban különösen az egyes társadalmak közötti kapcsolatépítésben juthat fontos szerephez, akár az államok között elhidegült kapcsolatokat is ellensúlyozhatja. A 2011. szeptember 11-i események óta nőtt ennek jelentősége, ez a tradicionális diplomácia kiegészítőjének tekinthető. A biztonságpolitika egy sajátos területe a civil szférának.

A Külügyminisztérium honlapján tavaly mintegy száztizenöt civil szervezetet tartottak nyilván, ezek főként az EU-hoz, a NATO-hoz és az ENSZ-hez fűződő kapcsolatokkal foglalkoztak, illetve elsősorban környezetvédelmi, humanitárius szervezetek vagy békemozgalmak voltak. A biztonságpolitika kapcsán a honvédelmi tárca és a Belügyminisztérium is kapcsolatban áll civil szervezetekkel. A kilencvenes évek elejétől a civil szervezetek egyre markánsabban jelentek meg a biztonságpolitikában, többen közülük a rendszerváltozás tapasztalatainak átadásával vagy a biztonságpolitikai kihívások kutatásával foglalkoztak.

A NATO-csatlakozás kommunikációjában a civil szervezetek felértékelődtek, s ettől aktívabbá váltak. Az állam és a civil szféra egyaránt intenzíven együtt akart működni ebben a kérdésben, a civil szervezetek felelősséget is éreztek a kommunikációért. Az állam ekkoriban a hivatalos kormánypolitikával nem rokonszenvező civilek véleményére volt kíváncsi, egyenrangú és kötetlen viták folytak a NATO-csatlakozásról.

A kilencvenes évek végére ez a helyzet megváltozott, egyes szervezetek professzionálissá, mások jelentéktelenné váltak. Koós Anna, a Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központjának igazgatója szerint a civil szervezetek kialakulásának első hulláma lezárult, működésük alapvető szabályai kialakultak, azok szabályozottabbá, áttekinthetőbbé váltak. Ugyanakkor a civil szervezetekkel szemben támasztott igények csökkentek, azok a források miatt függtek az államtól, amely meghatározta azokat a célokat, amelyekben igényt tartott rájuk.