Farkas Judith tulajdonos-igazgató, a múzeumalapító Farkas Vincze lánya az MTI-nek felidézte, hogy a vajdasági Nagybecskereken született édesapja egy kalandfilm hatására döntött úgy gyerekként, hogy hajóskapitány lesz. Előbb hajósinas, majd hajóshadnagy lett, végül 1948-tól kapitány. “Habár igazi vágya, hogy tengerjáró hajók kapitánya legyen, nem teljesült, több folyami vontatóhajónak is volt a parancsnoka” – tette hozzá. A múzeum létrejöttében jelentős szerepet játszott, hogy mivel 1956-ban a Vértes gőzhajó parancsnokaként többször is benzint, élelmet és gyógyszert szállított a győri forradalmároknak Bécsből, ezért letartóztatták, majd hosszas meghurcoltatást követően előbb visszaminősítették matróznak, végül 1962-ben elbocsátották – magyarázta Farkas Judith. Az egyre nehezebb anyagi körülmények közé kerülő család helyzetén is javítani akart édesapja, amikor úgy döntött, hogy közkinccsé teszi gyűjteményét. “A magánmúzeum 1984. július 12-én nyílt meg zebegényi házunkban, és nagyon hamar népszerű lett” – mutatott rá Farkas Judith. Az akkorra már jelentős méretű gyűjtemény alapját a távoli földrészekről magával hozott érdekességek, illetve a hajózáshoz kapcsolódó különféle eredeti vagy újraalkotott tárgyak, valamint a hajómodellek képezték. A kiállítást bemutatva Farkas Judith kiemelte, hogy a tárlat a hajózás történetével kezdődik, a fatörzstől a tutajok, csónakok kialakulásán át a 19. századi teaszállító clipperig, de megtalálhatók a hajókészítés ősi szerszámai is. Ezek nagy részét Farkas Vincze alkotta újra, hogy minél szemléletesebbé, átélhetőbbé tegye a hajózás múltját. A tárlat jelentős részét teszik ki a pompás, méretarányos modellek, így például a vitorlás hajók, a 20. századi világháborús csatahajók, a repülőgép-hordozók modelljei, valamint az aprólékos munkával létrehozott papírhajók. A nyolc szobát betöltő kiállításban a látogató találkozhat még matrózviselettel, hajóorrt díszítő figurákkal, köztük a történelmi vitorláskor romantikus világát megidéző gallionfigurákkal, de láthatók különböző módon és anyagból megformált matrózalakok és -portrék, festmények, szobrok és műanyag makettek is. Farkas Judith kiemelte, hogy a magyar folyami és tengerhajózás emlékei között eredeti felszereléseket, gépeket, navigációs eszközöket, műszereket, térképeket, iratokat, lobogókat, mentőfelszereléseket is lehet látni. A nagyobb daraboknak már csak a kertben jutott hely – jegyezte meg. A múzeum vezetője hozzátette: a látogatók a különböző népek kultúráiba is bepillanthatnak a totemoszlopok, maszkok, varázslóbotok, fegyverek és egyéb használati tárgyak segítségével. A főleg időszakosan – tavasztól őszig – látogatható kiállítás rendkívül kedvelt a gyerekek és felnőttek körében egyaránt – jegyezte meg Farkas Judith, hozzátéve, hogy volt olyan év, amikor 15 ezren is megfordultak a múzeumban. Az állomány nagyságát jelzi, hogy a beleltározott tárgyak száma meghaladja a 2900-at, és a duplája vár még regisztrálásra – mutatott rá a múzeumvezető, aki elárulta, hogy jelenlegi helyüket már kinőtték, és nagyon szeretnének egy tágasabb épületbe költözni, “már csak azért is, mert a látogatóknak és a hajózó közösségnek köszönhetően a gyűjtemény folyamatosan gyarapszik”.