A szervezők közleménye szerint Koncz Csaba életműve különleges helyet foglal el a magyar progresszív fotográfia történetében. Világok peremén című kiállítása csupán egyetlen évtized öt évére összpontosít, hiszen ekkor, 1962 és 1967 között jött létre a nagy jelentőségű műcsoport, amelyre talán fotógrafikaként a legpontosabb hivatkozni.

“Erősen grafikai hatású fotókat készített, gyakran játszott a mélységélességgel, képeit filozofikus, lírai hangulat járja át”

– írják.

Mint kiemelik, Koncz Csabának fontos, de epizódszerű szerepe volt a hatvanas évek magyarországi underground kultúrájában. Teljes életformájával elutasította a fennálló szocializmust, állandó munka és lakhely nélkül élt, művészete és annak közönség felé való közvetítése, közösségi akciói is szembementek a szocreál kánonjával és elfogadott normáival.

A beatnemzedék tagjaként számára a kortárs nyugati kultúrához kapcsolódó zene, művészet és információ jelentette a legnagyobb vonzerőt. Élete további szakaszában élt holland kommunában, utcazenészként és folk-rock lemezt adott ki a Pan Ra zenekarral Franciaországban, végigutazta Indiát, míg végül 1992-ben hazatért és letelepedett Balatonhenyén, ahol haláláig, 2022-ig élt. Koncz Csaba szabadon mozgott a különböző művészeti kifejezési formák között, egyszerre volt fotóművész, szobrász, költő, zenész és az egész életet műalkotásként megélő univerzális alkotó. Az örök kívülálló szerepét érezte leginkább magáénak, mind a művészet különböző ágaiban való jelenléte, mind a társadalmi státusza ennek megfelelő volt.

“Ez az outsider lét azonban nem jelentette azt, hogy ne lett volna hatással és ne formálta volna intenzíven azt a területet, amellyel éppen foglalkozott”

– hangsúlyozzák a közleményben.

Kopin Katalin, a kiállítás kurátora szerint az a rövid periódus 1962 és 1967 között, amikor a fotográfiának szentelte figyelmét, fontos időszaka volt a magyar neoavantgárd fotó történetének.

“Az ekkor létrejött kísérletező, absztrakt, jelszerű fotói egy olyan polémiába és diskurzusba kapcsolódtak be, mely a kiállítótereken és az underground asztaltársaságokon túl, a fotográfiai szaksajtón át, a kor feszes kultúrpolitikájának ingerküszöbét is elérte”

– emeli ki a kurátor.

A közlemény szerint Koncz Csaba első fotósorozata a bőszénfai cigánytelepről készült, de a szocio- és riportfotó nem különösebben érdekelte.

Hamarosan az absztrakt képalkotás felé fordult, amely fotós eszközökkel igen pontos tervezést és kivitelezést igényelt. MÉH-telepek drót- és vashulladékaiból választotta ki kalligrafikus tusrajzokat idéző fotóinak tárgyait: rugók, láncszemek, csavarok, ácskapcsok, szeszélyesen meghajló dróthálók jelennek meg a puritán tisztaságú, hófehér háttér előtt. A súlyos vastárgyakat és az azokból létrehozott absztrakt konstrukciókat üveglapra helyezte és alulról fényképezte, kiragadva és megfosztva valódi funkciójuktól, kontextusuktól. Másik módszere a semleges háttér eléréséhez az volt, hogy hóban fotózta a nagyobb méretű mezőgazdasági eszközöket: boronát, ekevasat.

“Lebegő motívumai szellemi rokonságot mutatnak Korniss Dezső 1940-es években alkotott antropomorf lényeivel és Jackson Pollock kalligrafikus műveivel”

– írják.