A pergamentöredéket rejtő kötet első ismert tulajdonosa Johann Gabler volt, aki 1570-től Ingolstadtban tanult, és bejegyzései szerint 1574-ben birtokolta a könyvet. A későbbi, 1605-ös évszámmal jelzett tulajdonosi monogram (I G D) a kötet további útját dokumentálja. A 18-19. század fordulóján a mű Jankovich Miklós (könyv-, régiség- és műgyűjtő, történész, 1772-1846) gyűjteményébe, majd megvásárlásával a nemzeti könyvtár tulajdonába került.

A töredék az OSZK-ban a 16. századi kiadványok online katalogizálása során került elő, amikor a bibliográfiai adatok kiegészülnek az egyes példányok egyedi jellemzőivel: a teljesség, a proveniencia (azaz a korábbi tulajdonosok) és a különleges kötések leírásával.

A közleményben kiemelték: a pergamenbe kötött lelet jelentőségét az adja, hogy közvetlen kapcsolatot teremt a könyvnyomtatás hajnalával, Gutenberg műhelyének örökségével. A 36 soros Biblia a könyvnyomtatás korai korszakának egyik legnagyobb bibliofil ritkasága. A 42 soros Bibliánál is korábbi, rusztikusabb betűképe Gutenberg kísérletező korszakát idézi meg. Georg von Schaumberg püspök megrendelésével a bambergi egyházmegye plébániái egységes szövegű Szentíráshoz jutottak, a kezdeményezés a XV. századi reformtörekvések szellemiségét tükrözi.

“Az OSZK Régi Nyomtatványok Tárának mostani felfedezése nemcsak a magyarországi könyvtári kincsek gazdagságára világít rá, hanem arra is, hogy a már katalogizált gyűjtemények polcain is új felfedezések várhatnak”

– áll a közleményben.

Tájékoztatásuk szerint a töredék történetét és tudományos jelentőségét rövidesen a nemzeti könyvtár blogja és a Magyar Könyvszemle közli részletesen.

A közleményben hangsúlyozták, hogy az újonnan azonosított pergamentöredék nem csupán tipográfiai ritkaság, hanem nemzeti kulturális örökségünk egy újabb, világszinten is figyelemre méltó darabja, amely egyszerre idézi meg a reneszánsz humanizmus szellemiségét és Gutenberg örökségét – a könyvnyomtatás hajnaláról.