Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) bölcsészkarán tartott kétnapos rendezvény első napján a főigazgató kiemelte: a szembenálló felek nem tették egyértelművé céljaikat, emiatt az állóháborúval végeláthatatlan módon meghosszabbodott az összecsapás. Emlékeztetett, a világkereskedelemben vezető brit világbirodalom gazdasági előnye az Egyesült Államokhoz és Németországhoz képest drasztikusan csökkent a 19. és 20. század fordulóján. A német-brit összecsapás a német egység tényéből következett, tehát a világháború 1914-es kitöréséről “1871 döntött”, amikor létrejött az egységes Németország. Schmidt Mária közölte, a brit világbirodalom Németország elszigetelésére törekedett az első világháború előtt, ennek érdekében pedig Oroszországgal és Franciaországgal is kibékült. Úgy fogalmazott: “szorult a hurok Németország körül”, amely “félni kezdett a jövőtől”, miközben a franciák anyagilag is támogatták az orosz katonai potenciál növelését.
    
Az európai testvérháború kitörésének ürügyéül szolgáló merényletet, melynek során megölték az osztrák trónörököst, az orosz titkosszolgálat támogatta. Felhívta a figyelmet: a német állam és az Osztrák-Magyar Monarchia biztosította állampolgárainak a liberális szabadságjogokat, Németországban pedig ekkor már bevezették az általános választójogot. Ezek az országok “összehasonlíthatatlanul kevesebb háborút kezdeményeztek” a 19. században, mint ellenfeleik, az antant hatalmak. Megjegyezte, a nemzetek és nemzetiségek fejlődését nem lehetetlenítette el a Habsburg-monarchia, míg az alkotmányos berendezkedésre épphogy csak elkezdte az áttérést Oroszország az első világháború előestéjén, a britek pedig koncentrációs táborokba zsúfolták ellenségeiket az angol-búr háborúban. Európa népességének 6 százaléka esett el a csatákban vagy rokkant meg súlyosan, Magyarországnak 700 ezer hősi halottja, illetve ugyanennyi sebesültje volt, továbbá még egyszer ugyanennyien estek hadifogságba. Miközben a győztes hatalmak a háború során végezetesen meggyengültek, a győzelmet eldöntő Egyesült Államoktól várták az új rend szavatolását, és olyan békét kényszerítettek a vesztesekre, amelynek megtartására nem volt erejük. Az Egyesült Államok ezenkívül nem ratifikálta a szerződéseket és nem volt hajlandó a Népszövetségbe belépni – tette hozzá. Olyan békét kényszerítettek Európára, melyről tudták, hogy igazságtalan és nem lehet tartós, a határok önkényes meghúzásával pedig elérték, hogy egymásban lássanak ellenséget az újonnan létrejött szomszédos kis államok – összegzett Schmidt Mária.

Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke arról beszélt, hogy az elmúlt száz évben alakult ki a nemzeti államok többsége Európában, s az államok nagy részének jelenlegi határai is ebben az időszakban jöttek létre. Ennek mozgatórugója az volt, hogy minden nemzet arra törekedett: saját államot teremtsen, ahol mindenki számára hozzáférhetővé válnak az anyagi és szellemi javak. Rámutatott, a nemzetállamok határainak kiépítése szükségszerűen vezetett háborúkhoz, a régi típusú, nemzetek feletti birodalmak pedig összeomlottak. Glatz Ferenc az első világháborút lezáró békeszerződést fegyverszünetnek nevezte, mert a Németországra erőltetett béke feltételei nem voltak teljesíthetők, ahogy az 1945-47-es békerendszer sem hozott békét és korrekcióra szorult, ezért az egymást követő háborúk összefüggésben állnak. Az ismétlődő fegyveres konfliktusok az európai területi rendszerek átszabásának szándékával alakultak ki, a háborús felelősségben pedig osztoznia kell minden korabeli hatalomnak, ahogy a nemzeti radikális, valamint a szélsőbaloldali mozgalmak kialakulásában is megoszlik a felelősség közöttük. A weimari demokráciától megtagadták a méltányos békét, ezért ragadhatta meg a hatalmat Hitler – jegyezte meg. Megemlítette, az EU-ban nyolc olyan egymillió fő feletti nemzeti közösség él, amelynek nincs nemzetállama vagy nemzetállamuk Európán kívül található. A migrációs kisebbségek új jelenség termékei, amelynek egyik magyarázata a víz- és élelemhiány nyomasztó gondja az Európán kívüli társadalmakban – tette hozzá.

Dezső Tamás, az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánja felidézte: sok oktatójuk és diákjuk áldozta életét az első világháborúban, ami nemcsak az ország tragédiája, hanem a bölcsészkaré is. A korábbi háborúkkal szemben egy-egy csata rohamában annyi ember vesztette életét, mint korábban egy-egy háború alatt, és a légierőket, továbbá a páncélosokat is bevetették a háború második részében. A monarchia véráldozata drámaian érintette a magyar családokat, amelyek az első világháború emlékét sokáig őrizték – mutatott rá. A konferenciáról – ahol jelen volt mások mellett Habsburg György, a Magyar Vöröskereszt elnöke – tanulmánykötetet adnak ki, a konferencia egyik előadóját, Robert Evans oxfordi történész professzort pedig az ELTE díszdoktorává avatják.