„Évtizedeken át tragikus fájdalmak szemtanúja volt, aminek elviseléséhez humorérzékéből és saját rettenthetetlen, tréfásan lebecsült bátorságából merített erőt. Ez a kettő volt jellemének, életének, munkásságának alapvető vonása.”- írja öccse Cornell Capa a „Kissé elmosódva” könyv előszavában testvéréről.  

Capa tekintélyes hagyatékában többek között olyan képek találhatóak, mint a normandiai partraszállásról készült híres felvételei, melyek előhívása közben bekövetkezett balszerencsés folyamatok összessége ihlette Capa-t önéletrajzi regényének címadásához. Sokan azt hiszik, hogy a normandiai partraszállás 1944. június 6-án hajnalban készült felvételei a harc körülményei miatt lettek életlenek. Valójában azonban nem. A képek minősége azok előhívása közben romlott a 15 éves Larry Burrows labor asszisztens kíváncsisága miatt. A fiatal kamasz ugyanis annyira kíváncsi volt a képekre, hogy az előhívás után a szokásosnál lényegesen magasabbra állította a szárítóban a hőmérsékletet, hogy gyorsabban száradjanak a negatívok. A hő azonban leolvasztotta az emulziót, 8 teljes kép és további 3 kocka bizonyos részei teljesen megsemmisültek, a többi e folyamatok következtében életlen lett. A Life magazinban június 19-én lehozott fotók “slightly out of focus”  magyar fordításban “enyhén életlen” magyarázkodó képaláírással jelentek meg, ami annyira felbosszantotta Capa-t, hogy később önéletrajzi regényének is ezt a címet adta.

„A valóságot megírni mindig nagyon nehéz(…)” – írja Capa 1947-ben a „Kissé elmosódva” című könyve ajánlásához, mely eredetileg filmforgatókönyvnek készült. A „legnagyobb pesti vagány” könyve egy szerelmi történetet mutat be – a fikció határait átlépve – rengeteg valóságos, önéletrajzi elemmel, amit több mint 100 saját fotóval illusztrál.

Egy amerikai kiadó felkérésére írja meg a könyvet a második világháborús emlékeiről, persze a könyv elkészítésének módja is amolyan ”Cappás” – ha lehet ezt így fogalmazni – az eredeti határidőt, ugyanis fél év csúszással tudta „betartani”, ezt is úgy, hogy lediktálta a szöveget. Ha az olvasó azt hiszi, hogy ennek következtében egy összecsapott mű született meg, amihez inkább hozzá se nyúlna, ki kell, hogy ábrándítsam téves képzelgéseiből, ugyanis ez a „módszer” a szöveget élővé, az eseményeket és annak leírásait pergővé tette, arról nem is beszélve, hogy Capa humorával – akárcsak életében – itt a sorok között sem spórol. Capa hihetetlen kalandjait, abszurd helyzeteit olvasva eltörpülnek saját 21. századi problémáink.

Capa 1913.október 22-én született Budapesten, eredeti neve Friedmann Endre volt. Szüleinek elegáns divatszalonja volt a belvárosban, így rengeteg embert jól ismertek, többek között a rendőrfőkapitány felesége is náluk dolgoztatott, ami később a kamasz életét mentette meg, ugyanis „1931 májusában a 17 éves Endrét egy éjszakára letartóztatták baloldali tevékenysége miatt, amely Horthy Miklós kormányzó fasiszta rendszere ellen irányult.” Az apja másnap kihozatta a börtönből azzal a feltétellel, hogy Endre az érettségi után azonnal elhagyja Magyarországot. Így Capa Berlinben tanult tovább, azonban 1933-ban Hitler hatalomra kerülését követően el kellett menekülnie Németországból. Hivatalos engedéllyel Magyarországra jöhetett, ahonnan rövid idő múlva Párizsba ment. Itt találkozott szerelmével Gerda Pohoryllével, akivel együtt kitalálták a sikeres amerikai fényképész Robert Capa alakját, amire azért volt szükség, mivel 1936-ban már egyáltalán nem tudták eladni a képeiket. Gerda a szerkesztőségekben Endre képeit a sikeres Capa fotóiként mutatta be és azt állította, hogy lényegében szívességet tesz, amikor lehetőséget nyújt e felvételek megvásárlására. A szerkesztőségek így többszörös áron vették meg Endre képeit.

 A kitalált történet zsenialitása, hogy Capa saját fantáziája által megalkotott alakjához híven, nagyon sikeres lett. 1936-ban, 23 évesen a spanyol polgárháborúban készített „A milicista halála” című fotójával vált világhírűvé. A kép egy köztársasági milicista, Federico Borrell García halálát örökíti meg, aki – egy találat következtében – összeesik. A halál pillanatát megörökítő kép később a spanyol polgárháború szimbólumává vált.