Különös jelenség ez a veszprémi házaspár a magyar művelődéstörténet egén. Húszegynéhány esztendeje lankadatlan energiával járják mindkettejük szülőföldjének, Erdélynek tájait, oly alapossággal kutatva fel és mutatva be minden zegzugát, ami felszínes és felgyorsított korunkban minden tiszteletet megérdemel. A rettenetes XX. század második felétől a mi országunknak elhazudták a történelmét. Hihetetlen ferdítések, tiltások, eltitkolások jellemezték a történelemtanítást, meg persze a közéletünket, s azt kell mondjam, a történelemhamisítók jó munkát végeztek. Erre csak egyetlen példát említek most, amelynek magam voltam szem-, és fültanúja. Talán 2001-ben, amikor már szélesebb körben is divat lett az „Erdély-járás”, egy középkorú hölgy Kalotaszeg főutcájának egyik boltjában így kiáltott fel: ”jé, nem is tudtam, hogy itt beszélnek magyarul.” Hát, ami az iskolák történelemkönyveit és óráit illeti, onnan nem is tudhatta meg szegény, hogy bizony odaát többnyire szebben és jobban beszélnek magyarul, mint az anyának nevezett országban.

Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla arra szövetkezett, hogy ne legyen sötét folt senkinek a tudatában Erdély, sem gyönyörű tájait, sem népszokásait, művészetét, sem pedig jeles szülötteit illetően. A férj az albumok fotóanyagát készíti, a szöveget az eredetileg tanárnő feleség írja. Télen-nyáron úton vannak. A ritka „pihenések” a veszprémi családi otthonban a kötetek – eddig több mint harminc – összeállítását jelentik, amikor a számtalan csodaszép fényképet kell szöveggel ellátni, és sorba rendezni. Kalotaszeg, Székelyföld minden zuga, Wass Albert havasai sok ezer fényképen mutatják magukat, és olyan jó elfoglaltság ott jártunkban meg-megállni, és az albumok képeivel összehasonlítani a saját szemmel látottakat, vagy éppen addig menni, amíg magunk is rá nem találunk egy-egy kicsiny falu évszázadokkal ezelőtt épült templomára. De nem szabad itthon hagynunk a legnagyobb székely, Orbán Balázs emlékére megjelentetett albumot sem, ha Székelyföldre megyünk, hiszen ha valaki meg akarja ismerni ezt a 182 esztendővel ezelőtt született szellemóriást, nyugodtan rábízhatja magát erre a kiadványra. Ugyanezt tudom elmondani a Benedek Elekről, vagy a Tamási Áronról készített albumról is. Ez utóbbinak tán mindenki ismeri azt a mondását, miszerint: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Nos, a Váradi – Lőwey házaspár abban segít, hogy valóban otthon legyünk benne.

                                                                                                   Kondor Katalin