A világ titkos szegletei

A világ titkos szegletei

Igenis vannak titkos szegletei a világnak, bármennyire is igyekeznek az örök kiábrándultak, romantikaellenesek, ál-realisták ennek ellenkezőjét hirdetni. A régészet például szerintem egy romantikus mesterség, de ismerek régészeket, akik elég magabiztosan állították, nincsenek boszniai piramisok. Most meg éppen az kezd kiderülni, hogy igenis vannak, találtak már régészeti leleteket, melyek ezt bizonyítják. Amúgy meg kinek árt vele az ember, ha romantikus képzelgései vannak? Senkinek. Tehát hátrább az agarakkal, kedves „csak a szememnek hiszek” urak és hölgyek, vannak még rejtett csodák itt a földünkön is.

Ám most én nem a rejtett csodákról akarok írni, hanem a nagyon is látható titkos szegletekről, azokról, amelyeket a National Geographic munkatársai gyűjtöttek egybe. Ők egyébként irigylésre méltó helyzetben vannak, lapjuk gazdag, ezért pénz, paripa, fegyver, minden a rendelkezésükre áll ahhoz, hogy bárhová a földön eljussanak. Csodaszép képekkel illusztrált könyvükben azokat a szegleteit mutatják be a világnak, ahol nem élnek emberek, vagy ha élnek is, odajutni nem egyszerű dolog.

Titkos szegletek

Mint például a Marquises-szigetekre. Amelyek a mai hajózási útvonalaktól távol találhatók, a déltengeri Polinézia szigetvilágában, a Csendes óceánban. A Marquises-szigeteket nem védik korallzátonyok, ezért megközelítésük nem éppen kockázatmentes. Merthogy a Csendes óceán cseppet sem nevezhető csendesnek ezen a vidéken.

titkos szeglet

A fényképek tanúsága szerint viszont minden képzeletet felülmúló látvány várja azt az utazót, akinek sikerül kikötnie a szigetek egyikén, mondjuk Fatu Hiva partjain. Ez a kicsiny földdarab tele van vulkáni kúpokkal, buja zöld növényzettel, színpompás virágokkal, a tenger meg természetesen égkéken ragyog. A szigetlakók őseit állítólag kétezer esztendővel ezelőtt sodorták ide a hullámok, a franciák, azaz a nagy fehér ember pedig az ezerötszázas évek végén érkezett, hogy gyarmatosítson. Szerencsére, pontosabban a távolságnak, a tenger rakoncátlankodásainak, és a magas hegyeknek köszönhetően keveset rombolt, így az ottaniak megmenekültek a technika átkaitól.

titkos szeglet sziget

Fatu Hiva lakóinak több a földjük, mint amennyit meg tudnak művelni, merthogy nemigen vannak gépeik. A termőföldek nagy részét a népes nagycsaládok közösen birtokolják, így aztán az idegen még pénzért sem tud eladó birtokhoz jutni. Egy „trükk” létezik, feleségül kell venni a szigetek egyik eladó lányát, s akkor az ő földjén nyugodtan lehet gazdálkodni. /Ajánlanám ezt a megoldást az Európai Unió földeladási mizériában leledző tagországainak, köztük Magyarországnak is./ A nők egyébként kimondottan szépek, az élet pedig idillinek tűnik – legalábbis az írás szerzője szerint.

titkos szeglet

Televízió is van a szigeteken, a fiatalokat meg is fertőzte a „fura külföldi zene”, ahogy ők mondják. És azt is kérdik, „hogyan tud az a sok ember élni Párizsban?” A kérdés részükről jogos. A szigetcsoport lakossága a könyv megírása idején, 1995-ben hatezer fő volt. Nem is szeretnék, ha bevándorlók özönlenék el szigeteiket, s ők kisebbségbe kerülnének. Magam részéről drukkolok nekik.

Afganisztán

A világ hat titkos szegletét mutatja be a könyv, így a világpolitika egyik jelenlegi főszereplőjét, Afganisztánt is, pontosabban az ország északi részét. A széljárta, holtsápadt árnyalatú földet, a fojtogató hőség sújtotta ősi tájat, amelynek magasabb vidékein a hózápor is gyakori. A küzdelem a természet erőivel örök, a tevekaravánok valószínű éppen olyanok ma is, mint ezer esztendővel ezelőtt. Afganisztán északi felének lakói állítólag nem harciasak, nem militaristák, az ottaniak barátságosabbak, nem lelhető fel bennük a déliek agresszivitása. Ki tudja, miért? Erre az utazó aligha kap választ, ennek titkát csak az őslakosok ismerhetik bizonyossággal. Az ősi törvények ma is élnek. A nők elzártságára vonatkozók éppúgy, mint a vendégszeretet parancsa. Az utazó állítólag akkor sem marad éhen, ha egyetlen fillérrel sem rendelkezik. Aminthogy az alkudozás művészete is ősi. Nem pusztán a pénzről szól, hanem arról is, hogy meg kell becsülni a mester kezemunkáját. Afganisztánban nehéz az élet, különösen azóta, amióta a világpolitika feldúlta, s harctérré változtatta. De ha béke volna, akkor is nehezebb lenne, mint a dús polinéz szigeteken. De itt is, ott is maguk az ott élők szeretnék alakítani. S erről  „A világ titkos szegletei” című könyv is meggyőzi az olvasót.

Kondor Katalin