Az MTI-nek adott interjúban a filmrendezőként és forgatókönyvíróként ismert alkotó – akinek ez az első színházi rendezése – elmondta: régóta szenvedélyesen rajong Molnár Ferenc műveiért, a Játék a kastélyban pedig a kedvenc darabja. A színpadra állítás során arra törekedett, hogy megőrizze a darab klasszikus világát és nyelvi eleganciáját, miközben új lendületet adott a történetnek.
Elmondása szerint Szemenyei János zeneszerzőnek és Cseh Dávid Péter szövegírónak köszönhetően öt új dal került az előadásba.
A rendező kitért arra is, hogy az eredeti elképzelés alapján először filmként rendezte volna meg Molnár művét, majd ezt követte volna a színpadi változat. A film végül nem született meg, de – mint fogalmazott – nagyon örül, hogy a mű az általa átdolgozott szövegkönyv alapján színpadra kerül. Szerinte a darab nem tud kimenni a divatból – annak ellenére, hogy sosem szabad az aktuális korba helyezni. Orosz Dénes úgy véli, a Játék a kastélyban egyik fontos erénye, hogy miközben könnyed és szórakoztató – nem akarja megváltani a világot –, komoly kérdéseket is felvet. Különösen érdekes benne az alkotó ember alakja, aki a szenvedélyében és a munkájában találja meg az élet értelmét.
A rendező szerint a darab egyik alapgondolata, hogy ha a valóság fájdalmas, akkor egy új valóságot lehet írni helyette. Mint mondta, a fikció ereje ma is rendkívüli; a film, a színház, az irodalom és általában a történetmesélés nagyon sok ember számára jelent kapaszkodót.
Hozzátette: ő maga mindig is szeretett elmerülni különböző fantáziavilágokba, és ezt a fajta képzeletbeli játékot a mai napig fontosnak tartja.
Beszélt arról is, hogy az eredeti műhöz nagyon sok tisztelettel, óvatosan nyúlt hozzá. Mint mondta, a történet lényegét, a főbb szereplők viszonyait és az alaphelyzetet nem változtatta meg, bizonyos figurákat azonban szeretett volna aktívabbá tenni. Gál például az eredeti darabban inkább Turai segítőjeként, afféle Watsonként működik, az új változatban viszont nagyobb szerepet és több cselekvési lehetőséget kap. Hasonló módon Dvornicsek és a titkárnő figurája is hangsúlyosabbá válik. Orosz Dénes szerint Turai figurája ebben az előadásban egyértelműen Molnár allegóriájaként működik: finoman megjelennek benne az író szokásai, jellegzetes megszólalásai és néhány életrajzi utalás, amelyek azonban nem tolakodnak előtérbe, nem változtatják meg a történet lényegét. Azt, hogy a mű zenés vígjátékként kerüljön színpadra, az alkotó szerint maga a történet is indokolja, hiszen a cselekményben egy operettszerző trió érkezik a kastélyba. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nem musical készült, hanem zenés vígjáték: öt dal szervesen épül be az előadásba. A zenei világban a harmincas-negyvenes évek filmjeinek hangulata mellett elsősorban a hatvanas évek musicaljei, köztük a My Fair Lady, a Mary Poppins és A muzsika hangja világa jelentett inspirációt.
Orosz Dénes számára a színházi rendezés új tapasztalatot jelentett. Mint mondta, a film- és a színházi rendezés közötti különbség az első hetekben azonnal érzékelhető volt számára, egy-két hét alatt azonban sikerült “átkalibrálnia” magát.
A próbafolyamatot azóta gördülékenynek érzi, és kiemelte a színészek együttműködését. A Játék a kastélyban október 3-i premierjén Szervét Tibor, Vida Péter, Czakó Julianna, Szabó Győző, Gubás Gabi, Jámbor Nándor és Hunyadkürti István lép színpadra. A díszlettervező Simon Balázs, a jelmeztervező Zelenka Nóra, a dramaturg Perczel Enikő, a koreográfus Kocsis Andrea.
