A jelenlegi kormányfő, Theresa May három hete távozott a Konzervatív Párt éléről, mindenekelőtt amiatt, hogy a londoni alsóház az elmúlt hónapokban háromszor is visszautasította a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) feltételrendszerét rögzítő, az Európai Unióval novemberben elért megállapodást.

May távozása a kormánypárt éléről miniszterelnöki megbízatásának végét is jelenti, de az utód megválasztásáig mindkét tisztséget ügyvezető minőségben betölti.

Az utódválasztási folyamat első szakaszát jelentő, csütörtök este befejeződött frakciószavazás-sorozat végén az eredetileg tízfős mezőnyből Johnson és Hunt maradt versenyben. Közülük a párttagság választhatja meg May utódját.

Johnson személyében a Konzervatív Párt keményvonalas Brexit-táborának frontembere mérkőzik a tagság bizalmáért egy volt “Remainerrel”, vagyis egy olyan politikussal, aki a brit EU-tagságról 2016 júniusában tartott – a kilépést pártolók szűk, 51,89 százalékos többségű győzelmével végződött – népszavazás kampányában a bennmaradást pártoló tábor tagja volt.

Boris Johnsonról sem lehet azonban elmondani, hogy a hagyományos tory EU-szkeptikus frakciócsoport veteránja lenne, legalábbis nem abban az értelemben, mint e konzervatív irányzat évtizedek óta meghatározó személyiségei, mások mellett például Sir Bill Cash, Sir John Redwood vagy Jacob Rees-Mogg.

Johnson, aki nyolc évig London polgármestere is volt, csak 2016. február 21-én jelentette be, hogy “nagyon nagy szívfájdalommal” ugyan, de Nagy-Britannia EU-tagságának feladása mellett fog érvelni a referendum kampányában, mivel arra a meggyőződésre jutott, hogy az Európai Unió “a brit szuverenitás erózióját” okozza. Később tett ennél jóval nagyobb feltűnést keltő kijelentéseket is.

Nem sokkal a referendum előtt, a The Sunday Telegraph című vasárnapi konzervatív brit lapnak nyilatkozva úgy vélekedett, hogy az Európai Unió koncepciója a Római Birodalomig nyúlik vissza, ugyanis az elmúlt kétezer év történelme nagyjából arról szólt, hogy különböző emberek és intézmények megpróbálták Európa egyesítésével újjáéleszteni a rómaiak idejére jellemző “béke és jólét aranykorát”.

Mások mellett “Napóleon és Hitler is ezzel próbálkozott, tragikus végeredménnyel. Az EU is egy erre irányuló kísérlet, más módszerekkel” – fogalmazott annak idején a konzervatív politikus.

A The Sunday Telegraph is “meghökkentőnek” nevezte az interjúhoz fűzött kommentárjában az összehasonlítást, bár hangsúlyozta: Johnson nem azt akarta ezzel mondani, hogy a brüsszeli döntéshozók nácik, akik a hitleri birodalmat kívánnák visszahozni.

Jeremy Hunt a népszavazási kampányban közel sem volt annyira észrevehető, mint Boris Johnson, aki akkor már jó ideje a Konzervatív Párt széles körben közismert és meghatározó figurája volt.
Hunt – csakúgy, mint a távozó Theresa May miniszterelnök – a bennmaradásért kampányolt, és a referendumon arra voksolt, hogy Nagy-Britannia maradjon az Európai Unió tagja.

A kilépésről döntő népszavazás után egy ideig pártolta egy újabb referendum kiírását is, de azután – ugyancsak Theresa Mayhez hasonlóan – arra az álláspontra helyezkedett, hogy teljesíteni kell a 2016-os népszavazáson kifejezésre juttatott többségi akaratot. E fordulat sem volt mentes feltűnést keltő nyilatkozatoktól.

Hunt a Konzervatív Párt Birminghamben tartott tavaly őszi éves kongresszusán felszólalva például úgy fogalmazott:

“az Európai Unió vezetői a Nagy-Britanniával szembeni bánásmódból következtethetően úgy gondolhatják, hogy a klub egyben tartásának módja a távozni kívánó országok megbüntetése, Európában viszont legutóbb a Szovjetunió volt az, amely nem engedte, hogy bárki távozzon érdekköréből”

– mondta, majd hozzátette: ha az EU-t “börtönné alakítják, a távozás vágya nem csökkenni, hanem erősödni fog, és nem mi leszünk az egyetlen rabok, akik menekülni szeretnének”.

Hunt e kijelentéseiért súlyos bírálatok kereszttüzébe került még saját pártján belül is, és Theresa May személyesen tartotta szükségesnek korrigálni saját külügyminiszterét.

May nem sokkal később egy BBC-interjúban azt mondta, az Európai Unió tárgyalóasztalánál olyan országok képviselői is ülnek, amelyek egykor valóban a szovjet érdekszférához tartoztak, ma már viszont demokratikus országok.

“Elmondhatom, hogy a két szerveződés nem ugyanaz”

– tette hozzá.

Boris Johnson és Jeremy Hunt közül a Konzervatív Pát 160 000 fősre becsült tagsága választja meg postai úton a párt következő vezetőjét, aki Theresa May utódja lesz a kormányfői tisztségben is.

Minden felmérés azt mutatja, hogy a párttagságon belül szilárd többségben vannak a keményvonalas Brexit-irányvonal hívei. Július végére, a levélszavazás lezárulta után derül ki, hogy a tagság Johnsont vagy Huntot tartja-e hitelesebb Brexiternek.