Erről Royce Lamberth kerületi szövetségi bíró döntött pénteken Washingtonban, mert elismerte a vallomásnak az amerikai történelemben betöltött fontos szerepét, de az amerikai igazságügyi minisztérium, személyiségi jogokra hivatkozva még fellebbezhet ellene. Az 1975. június 23-án és 24-én tett vallomás titkosításának feloldását Stanley Kutler történész kérte, aki több könyvet is írt Nixonról és a Watergate-ügyről.

Royce Lamberth

A botrány 1972 nyarán pattant ki, amikor a washingtoni Watergate-házban betörtek Larry O’Brien, az amerikai Demokrata Párt akkori elnökének irodájába, hogy ott lehallgató berendezéseket helyezzenek el. A szálak a Fehér Házba vezettek, az ügyből belpolitikai válság lett és Richard Nixon, a hivatalban lévő elnökök közül egyedüliként 1974. augusztus 9-én lemondásra kényszerült. Az ügy miatt a kormány több tisztségviselője börtönbe került. Utóbb kiderült, hogy Nixon személyesen adott utasítást a megfigyelésre.

Lamberth indoklása szerint a Nixon-vallomás iránti érdeklődés és a Watergate-ügynek az amerikai történelemben betöltött, túlbecsülhetetlen jelentősége messze meghaladta a titkosítás indokoltságát. A nagyesküdtszéki eljárásokat rendszerint titokként szokták kezelni. Az amerikai igazságügyi minisztérium a vallomásban megemlítettek személyiségi jogaira hivatkozva ellenezte a dokumentum nyilvánossá tételét.

Richard Nixon 

A bíró szerint azonban ennek minimális a relevanciája, mert Nixon elnök már tizenhét éve halott, az ügy még életben lévő szereplői pedig interjúban vagy eskü alatt tett vallomásban már megvilágították saját szerepüket. Az igazságügyi tárca szakértői tanulmányozzák az ítéletet.