Marco RubioAlighogy befejezi az unió helyzetéről mondandó éves beszédét kedd este Barack Obama amerikai elnök, a republikánusok azt azonnal ellenértékeléssel támadják meg, amelynek előadását idén a párt emelkedő csillagára, Marco Rubio floridai szenátorra bízzák, akit sokan arra is esélyesnek tartanak, hogy 2016-ban a Republikánus Párt elnökjelöltje legyen.

Rubióban a republikánusok egy része – szinte ugyanúgy, mint bő négy éve Obamában a demokraták – a választ látja szinte mindenre, ami nincs rendben a párt háza táján. A politikus 41 éves, vagyis az országos politikában fiatalnak számít, és otthonosan mozog a rap és az amerikai futball világában. Ez fontos lehet a konzervatívoktól elfordult ifjabb választók felé. A szenátor emellett kubai származású, ami szintén nagyon fontos, mert az ellenzéki párt tetemes hátrányban van a latin-amerikai származású szavazók körében.

A Time magazin legfrissebb számában emlékeztetett, hogy Obama republikánus kihívója, Mitt Romney a tavaly novemberi választáson a spanyol ajkú választók mindössze 27 százalékának voksát tudta összegyűjteni. Ha ugyanúgy hozta volna a 40 százalékot, mint 8 évvel korábban George W. Bush, akkor ma ő lenne az Egyesült Államok elnöke.

Rubio egyszerre élvezi a Republikánus Párt hagyományos vezetésének és az ultrakonzervatív Tea Party mozgalomnak a kegyeit. Igaz, a párton belüli lázadók nevében kedd este nem ő, hanem Rand Paul kentucky-i szenátor tart egy második republikánus ellenértékelést, ő szintén fontolgatja, hogy négy év múlva versenybe szálljon a Fehér Házért.

Marco Rubio, aki korábban a floridai törvényhozás házelnöke volt, az országos politikában a 2010-es “félidős” választások idején csillogtatta meg először az átlagot messze felülmúló képességeit. A papírforma szerint esélytelenként indult a republikánus előválasztáson az akkori floridai kormányzóval, Charlie Cristtel szemben az állam szövetségi szenátori székéért. Rubio azonban támadott, és az állami szerepvállalás pártolásával vádolta meg ellenfelét – ami szentségtörésnek számít az erősen jobbra tolódott pártban -, és a Tea Partyra támaszkodva végül sikerült arra kényszerítenie, hogy kilépjen a pártból. Az általános választáson aztán Rubio könnyedén legyőzte a függetlenként próbálkozó Christet, csakúgy mint a demokrata Kendrick Meek képviselőt.
 
A The Washington Post című napilap emlékeztetett, hogy a politikus egy 2011-ben a köztudatba bedobott beszédfordulattal csaknem kifogta a szelet a demokraták vitorlájából, akiknek a többség szemében sikerült úgy beállítaniuk a republikánusokat, mintha azok kizárólag a gazdagok pártfogói lennének.

“Nem új adókra van szükségünk, hanem új adófizetőkre, olyan emberekre, akiknek jövedelmező állásuk van, pénzt keresnek és az adórendszer befizetői” – hangoztatta a szenátor.

Marco Rubio most a bevándorlási reformon dolgozó kétpárti szenátorcsoport egyik meghatározó alakja. Megfigyelők rámutattak, hogy floridai helyi képviselőként még védelmébe vette az országban illegálisan tartózkodókat – akiknek túlnyomó többsége latin-amerikai származású -, de a szövetségi politika szintjén, eddig legalábbis, kemény, “amnesztiaellenes” álláspontot képviselt velük szemben. Jelenleg azt az irányvonalat képviseli, hogy nem lehet kitoloncolni az Egyesült Államokból mind a 11 millió illegális bevándorlót, de helyzetük legalizálására csak azután nyílik lehetőség, hogy megerősítik a határőrizetet, és szigorúan ellenőrzik az érintettek előéletét.
 
Pályafutása során több “pontatlansága” következmények nélkül pergett le róla. A bevándorlási ügyekkel foglalkozó Rubio például “nem tudott” arról, hogy a szülei és a nagyapja, akik az elmondása szerint a Castro-rezsim elől menekültek az Egyesült Államokba, egy ideig törvénytelenül tartózkodtak az országban. Amikor kiderült, hogy felmenői még a forradalom előtt hagyták el a karibi szigetországot, a politikus azt állította, hogy “összekeverte” a dátumokat.

Azt, hogy Marco Rubiót igen komolyan veszi a pártja, már az is jelezte, hogy felszólalása hangsúlyos helyet kapott a republikánusok tavaly augusztusi, hivatalos elnökjelölt-állító konvencióján. Az unió helyzetére adandó válasz egy újabb ziccerlehetőség lehet a számára.

Elemzők azonban ezzel kapcsolatban arra is felhívták a figyelmet, hogy az egyórás elnöki értékelésre adott negyedórás válaszbeszéddel akár csúnyán fel is lehet sülni. Így járt 2009-ben Bobby Jindal louisianai kormányzó, amikor Obama értékelésére olyan súlytalan replikával állt elő, hogy az a mai napig nevetség tárgya. Akkor Jindalt tartották a párt emelkedő csillagának, ma már senki sem beszél elnökjelölti esélyeiről.

Marco Rubio a kislányával

A republikánus vezetők bíznak abban, hogy Rubio ezúttal sem botlik meg és kivágja magát a helyzetből, mint akkor, amikor szembe szokták dicsérni mint pártja lehetséges megmentőjét. “Csak egy megváltó van, és az nem én vagyok, hanem Jézus” – válaszolja ilyenkor a szenátor.