A koszovóiak szemében nemzeti hős, Szerbia szemében viszont háborús bűnös. Ez a kettőség jellemezte Ramush Haradinaj életének utóbbi majdnem húsz évét. Haradinaj az 1998-99-es koszovói függetlenségi harcok idején a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) egyik parancsnoka volt. A harcokban vállalt szerepe miatt a szerbek ellen elkövetett háborús bűnökkel vádolták meg, a hágai Nemzetközi Törvényszék azonban ártatlannak találta. Mindazonáltal Szerbia szemében továbbra is bűnös. Az idei év elején a francia hatóságok egy szerbiai elfogatóparancs alapján elfogták, végül három hónap után úgy döntöttek, nem adják ki Szerbiának. Az eset miatt óriási mértékben növekedett népszerűsége, és nem kis mértékben segítette elő, hogy Haradinaj a következő években miniszterelnökként vezethesse Koszovót.
Ramush Haradinaj 1968. július 3-án született a nyugat-koszovói Glodjanéban. Sorkatonai szolgálatát a titói Jugoszlávia fegyveres erejében, az egykori Jugoszláv Néphadseregben (JNA) töltötte le. Részt vett a belgrádi kormányzat elleni 1989-es koszovói albán tüntetéseken, ezt követően Svájcba menekült. Itt csatlakozott a Koszovói Népi Mozgalomhoz, amelyből később létrejött az UCK. Haradinaj ezután a francia idegenlégióban szolgált, majd 1997-ben visszatért Koszovóba. A koszovói háború után jogot tanult, majd üzleti tanulmányok szakon szerzett újabb diplomát.
Politikai pályafutása a válság után, 2000-ben kezdődött, 2002 júniusában a Szövetség Koszovó Jövőjéért (AAK) párt elnökévé választották. 2004 decemberétől 2005 márciusáig volt Koszovó miniszterelnöke. A Nemzetközi Törvényszék felmentő ítélete után ellenzékből politizált. Nős, felesége a koszovói közszolgálati televízió (RTK) riportere, három gyermekük van. Ramush Haradinaj szerbül, angolul és franciául is beszél.
2017. szeptember 8-án, három hónappal az előrehozott választások után, valamint hosszas pártpolitikai egyeztetéseket és megegyezéseket követően az egykori lázadóparancsnok letehette miniszterelnöki esküjét. Noha korábban határozottan ellenezte a Szerbiával fenntartott párbeszéd folytatását, kormányprogramja ismertetésekor a viszony rendezését is kabinetjének fő céljai között említette, sőt szerbül is megszólalt, amikor azt mondta: az albánok mindig is tisztelték a más nemzetiségűeket, és ez ezentúl is így lesz.
A viszony rendezésére rövid és hosszú távon is szüksége van Haradinajnak. Mivel a választásokat megnyerő koalíciójának csak 39 képviselője volt a parlamentben, további partnereket kellett maga mellé állítania ahhoz, hogy kormányt alakíthasson. Ilyen partner lett a szerb kisebbség, amelynek tíz, úgynevezett fenntartott hely jár a 120 tagú törvényhozásban. Három miniszteri és egy miniszterelnök-helyettesi posztért cserébe, valamint a békés viszony fenntartása érdekében a szerbek az egykori lázadóparancsnok mellé álltak. Hosszú távon viszont Pristina és Belgrád érdeke is az, hogy rendezzék a két ország kapcsolatát, így tudnak ugyanis csak előrelépni az európai integráció folyamatában. Éppen ezért bíztatta Belgrád is arra a kisebbségi képviselőket, hogy álljanak Haradinaj mellé. Mindezek ellenére Szerbia továbbra is fenntartja állítását, miszerint az új koszovói miniszterelnök háborús bűnöket követett el a szerbek ellen.
A Szerbiával fenntartott viszony rendezése azonban csak egy a számos kihívás közül, amellyel az új koszovói kormánynak szembe kell néznie. A Haradinaj-kabinetnek foglalkoznia kell a körülbelül 30 százalékos munkanélküliséggel, le kell számolnia a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel, rendbe kell hoznia az adórendszert, valamint végre kell hajtania az oktatás és az egészségügy reformját. Emellett a parlamentnek el kell fogadnia a Montenegróval kötött határegyezményt, amely az előző kormány bukásához vezetett, viszont ez az egyetlen, még fennálló feltétele annak, hogy Brüsszel eltörölje a koszovói állampolgárokkal szembeni vízumkényszert. Ennél is nagyobb falat lesz a háborús bűnöket vizsgáló különleges bíróság munkájának segítése. A testület a koszovói konfliktus idején elkövetett feltételezett háborús bűnöket vizsgálja, Ramush Haradinaj, valamint a koalícióját képező pártok vezetői – sőt Hashim Thaci államfő is – azonban mind érintettek az ügyben, hiszen mindannyian az UCK tagjai voltak.
Az UCK tettei máig vitatottak. Még azzal is vádolták, hogy szervkereskedelmi hálózatot szervezett, amelynek keretében fogságba ejtett, elrabolt szerb és albán nemzetiségű személyeket csonkítottak, illetve gyilkoltak meg. Dick Marty az Európa Tanács megbízottjaként 2010-ben készített jelentést a szervkereskedelmi ügyről, amellyel kapcsolatban Hashim Thaci koszovói köztársasági elnök neve is felmerült. A koszovói konfliktus idején a becslések szerint mintegy tízezren vesztették életüket, és több mint 1700-an eltűntek.
Haradinaj legnagyobb sikere mégis az lesz, ha valóra válik ígérete, és kormányzása idején Szerbia elismeri Koszovó függetlenségét. Pristina 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét Szerbiától, ám Belgrád továbbra is saját, déli tartományának tartja a többségében albánok lakta területet. A két fél között 2013-ban kezdődtek meg a kapcsolat normalizálását célzó tárgyalások. Az utóbbi néhány hónapban mindkét fél arról beszélt, hogy mihamarabb rendezni kell a viszonyt, a megoldás azonban a két elnök szerint egyik országban sem lesz népszerű.