A tudomány bizonyította, hogy a csont ugyanolyan élő szövet, mint testünk minden porcikája, folyamatos felépülés és lebomlás eredménye. Gyermekkorban robbanásszerű növekedés után a harmincas életév táján egyensúly alakul ki a csontképzés és a bomlás között, aztán sokféle tényező játszik szerepet abban, mi történik idős korunkra.

A csontok erősségét döntően a bennük lévő kalcium adja és az utóbbi idő tanulmányai igazolták, hogy a csontok lebomlását jelző biokémiai változások kalcium adása esetén tizenöt-húsz százalékkal lassulnak. A kalcium hatására a csont ritkulása csökken, de nem áll meg. A csonttörés kockázata csaknem hétezer idős ember vizsgálatának tanúsága szerint tíz százalékkal lett kisebb.

A csontok fejlődéséhez D-vitaminra is szükség van, de a kalcium és a vitamin együttes szedése is csak tizenhárom százalékkal mérsékelte a csonttörés gyakoriságát. Mark Bolland és munkatársainak az Angol Orvosi Hetilapban közölt eredményei 2008-ban viszont azt is jelezték, hogy a csontokra gyakorolt, mérsékelten kedvező hatással szemben a szívinfarktus kockázata negyvennkilenc százalékkal, az agyi katasztrófa veszélye pedig harminchét százalékkal megnőtt.

Bolland professzor és munkacsoportja összegyűjtötte az elérhető orvosi szakirodalomból az összes olyan tanulmányt, amelyekben megfelelő vizsgálati feltételek szerint, véletlenszerű beválasztás alapján vizsgálták meg a kalcium és D-vitamin együttes alkalmazásának hatását. A kalciumot ezekben a megfigyelésekben mindig az étkezés módosítása vagy <a href=”http://www.mhnsportshop.hu”>táplálékkiegészítő</a>kkel adták a résztvevőknek. A kutatók tizenegy tanulmány adatait összesítették a program során. Egyértelműen azt találták, hogy a kalcium mesterséges adagolása idősebb embereknek átlag harminc százalékkal növeli a szívroham, a szélütés kockázatát. A kalciumot tartalmazó szerek adásának veszélye többszöröse annak a mérsékelt előnynek, ami ezek szedésétől remélhető.