Már az internetkorszak kiterebélyesedésétől kezdve nyilvánvalóvá, hogy alig tudjuk kezelni a magunkról megadott vagy rólunk keletkezett információkat a neten. Mindez még erősebb érzés, amióta berobbant a cyber-világ, avagy amióta a közösségi oldalak segítségével létrejött a “második világháló”. A rendszereket megalkotó informatikusok a korszerű technológia adta valamennyi lehetőséget csatasorba állítják, hogy a lehetséges legközelebbi kapcsolatot építsék ki a hálózatok egyes láncszemei között. Közben “elfelejtik” megismertetni az újszerű kommunikációs közeg kultúráját a közönséggel. Úgy gondolják, elegendő hosszas leírásokkal, mindenféle opciók ki- és bekapcsolási lehetőségeinek felkínálásával biztosítani az információ megosztás szabadságát, a többi már menni fog magától. Hát nem.

Ha az e-mail cím killerpsycho133@zombie.net

Elég egy, a témában a közelmúltban megjelent íráshoz érkezett kommentárok között tallózni.

Egy tapasztalt felhasználó tudja, hogy mindez ellen hogyan lehet a legkönnyebben védekezni. Nem tölt fel magáról semmilyen képet vagy videót az internetre; nem használja az interneten a saját nevét – szól az egyik megállapítás, de már érkezik is a válasz.

“Nem használja az interneten a saját nevét. Tíz éve még oké volt, de ma sajnos nagyon sok helyen muszáj. Elég csak arra gondolni, hogy professzionális helyeken nem is jelenhetsz meg ‘killerpsycho133&zombie.net’ stílusú e-mail címekkel, avagy hasonlóan magvas neveken regisztrált adatlapokkal. Röhejes, de sok ember nem is eszmél rá, hogy a kiscsira21@freemail.hu szintű cím abszolúte nem való például egy szakmai önéletrajzba. Sok h..lye munkatárs kiváltképp szeret fényképet-videót feltöltögetni közösségi oldalakra, a ‘ki van a képen’ címkézés letiltása viszont sokszor körülményes, illetve az elől nem is véd meg, aki már amúgy is ismer. A legtöbb ember nincs is tisztában azzal, hogy a Facebookon alapesetben minden 3. személy, tehát az ismerős ismeretlen ismerősei is látják a megosztott képeket…”

A téma nemcsak itthon számít “forrónak”, gyakorlatilag az egész világot megosztja, mit szabad és mit nem szabad közreadnunk magunkról akár a legszűkebbnek vélt ismeretségi körünkben is. Ez a kérdés különösen élesen vetődik fel a munkáltató és a reménybeli munkavállaló viszonyában. Nem véletlen, hogy a The New York Times amerikai napilap is ezt a kérdést állította egyik írásának középpontjába.

Kötelező közösségi oldali átvilágítás

Az amerikai vállalatok régóta használnak kriminológiai és pénzügyi háttérelemzést, valamint Google- és LinkedIn-keresést a leendő munkavállalók korábbi életének feltérképezésére. Újabban néhány vállalat azt is kötelezővé teszi, hogy a jelöltek átvilágítása terjedjen ki a közösségi média közegére is.

Egy alig egyéves start-up vállalkozás, a Social Intelligence azért kotorászik az interneten, hogy mindent felszínre hozzon, amit a leendő alkalmazott online tett vagy mondott az elmúlt hét év során. Azután pedig mindezekből egy dossziét állít össze, egymás mellé rakva a szakmai elismeréseket és a karitatív munka területén szerzett érdemeket, illetve azokat a negatív információkat, amelyek egy konkrét kritériumnak felelnek meg. Online bizonyítékok a rasszista megjegyzésekre; kábítószer-élvezetre vonatkozó hivatkozások; szexuális tartalmú fotók, szöveges üzenetek vagy videofelvételek; fegyverekhez és robbanószerekhez fűződő kirívó kapcsolat és egyértelműen azonosítható erőszakos tevékenység. Max Drucker, a cég vezérigazgatója szerint semmilyen nyomozást nem végeznek, egyszerűen csak összegyűjtik az interneten nyilvánosan hozzáférhető információkat.

A Szövetségi Kereskedelmi Bizottság, amely tavaly ősszel még aggodalmát fejezte ki a Social Intelligence üzleti modelljét illetően, megállapította, hogy a cég eleget tesz a vonatkozó törvényben foglaltaknak. Ugyanakkor a szolgáltatást továbbra is riasztónak ítélik az adatvédelmi jogászok, akik szerint mindez felhívás a munkaadók számára. Olyan dolgok után is kutakodhatnak, amelyek irrelevánsak a munkahelyi teljesítményt illetően.

Mi releváns, és mi nem?
    
És hogy milyen “releváns” információ vezethet egy állásajánlat visszavonásához? Egy apróhirdetési oldalon bukkantak a munkáltató partnerük számára alkalmas jelentkezőre. Ugyanakkor a hölgyről olyan fotókat is találtak az egyik képmegosztó oldalon, amelyeken meztelenül pózol – nem is kapta meg a meghirdetett kórházi állást. Volt, amikor más háttérjelentések révén antiszemita, rasszista megjegyzések kerültek felszínre, már ha valóban azoknak tekinthetők. A Social Intelligence vezérigazgatója elmondta, a céljuk az volt, hogy a foglalkoztatást megelőző szűréseket végezzenek, amelyek révén a vállalatok tisztességes és következetes munkaerő-felvételi gyakorlatot folytathatnak, miközben a pályázók magánélete védett marad.