A témában brit szakértők kutattak: Paula Sheppard és Rebecca Sear a Biology Letters című brit szaklapban mutatták be tanulmányukat, amelyből az is kiderül, hogy az apa nélkül nevelkedett fiatalok egy része az átlagosnál később kerül a pubertáskorba és későn is házasodik. 

Sheppard és Sear kutatásaik során több ezer nagy-britanniai férfi adatait vizsgálták meg, hogy kiderüljön, korrelál-e az apa hiánya a pubertáskor, a házasság és az utódnemzés időpontjával. Kizárták az egyéb kedvezőtlen gyermekkori körülményeket és figyelembe vették az apa elvesztésének időpontját. 

A szakértők arra azt eredményre jutottak, hogy azoknak a fiúknak, akik hét éves korukig elveszítették apjukat, nagy valószínűséggel huszonhárom éves korukra már legalább egy gyermekük van. Ezzel szemben azok, akik tizenegy és tizenhat éves koruk között veszítik el apjukat, gyakran később jutnak el a pubertásig. Emellett statisztikailag egyértelműen bebizonyították a szakértők, hogy a hét-tizenegy éves kor között apátlanná váló fiúk később kötnek házasságot.