Ilyen is kell. A mozgás, tudják. Aki ennek él, többet él, meg jobban bírja a napi nyüglődést, jót tesz a vérkeringésnek, meg még fogyaszt is vagy legalábbis ezt mondják. Persze úgyis minden genetika, de hátha. De most, bajban voltam. Hatnál hamarabb ugyanis általában tutira nem érek át a Dagályba, mert dolgozni is kell néha, különben a főszerk megöl. Szóval a Dagályba járok. Hat harmincra szépen átbuszoztam, hogy milyen jó lesz egyet szaunázni. Gyorsan átöltözöm, magamra rántom a cuki ruhácskámat és habtestemmel becsúszom a nagy szaunába, hogy melegedjek. Ez volt a terv. A becsúszással nem is volt gond. Három idős bácsi gubbasztott a kályha közelében. Először nem is értettem, miért egy rakáson ülnek. Arra gondoltam, esetleg jó barátok vagy valami ilyesmi. Aztán néhány perccel később, én is elkezdtem a kályha felé húzódozni, merthogy történetesen nekünk már csak ez maradt. Testünk melegével fűtöttük a szaunát, amit fél hétre totál lekapcsoltak. A januári hidegben! Amikor annyira jól esne, meg amikor ráérne minden halandó dolgozó. Tudták, hogy nyolc helyett már hétkor bezár a Dagály?