Már több mint kétszázezren követik annak a kínai professzornak a mikroblogját, aki azt kéri, fényképezzék le a gyermek koldusokat, hogy esélyt kaphassanak a megmenekülésre. Vajon nálunk hogyan lehetne segíteni? 

Alig két héttel a január végi blogindítás óta Jü Csien-zsungnak (Yu Jianrong), a kínai társadalomtudományi akadémia professzorának kezdeményezésére az ország minden részéből több mint 2500 eltűnt, elrabolt gyerek fényképét töltötték fel.

Jü professzor gyermekmentő mikroblogját (http://t.sina.com.cn/1932619445), amely az “utcai fotók a gyerek koldusok megmentésére” címet viseli, több mint kétszáztízezren követik, s a világháló teremtette nyilvánosságnak köszönhetően már hat gyereket találtak meg a szülei. Az esetekről és az új média sikeréről a kínai sajtó széles körben cikkezett.

Jü, a kezdeményező, a vidékfejlesztés területén vezető kutató azt írta blogjában, azután döntött úgy, hogy elindítja, miután egy szülő megkereste és segítségét kérte gyermeke felkutatásában. Az akadémiai szakértő egyébként közismert arról, hogy szívesen segít a bajbajutott szegény embereken, akik nem kapnak a hivataloktól kellő orvoslást bajaikra.

A közbiztonsági tárca emberkereskedelem-elleni kampányát vezető Csen Si-csü (Chen Shiqu) a maga mikroblogján üdvözölte a lakossági kezdeményezést és ígéretet tett arra, hogy hivatala ellenőrizni fogja a nyilvánosságra került “nyomokat” és kivizsgálja azokat.

A mozgalomnak és a megélénkült figyelemnek köszönhetően hamarosan országszerte hírt is adtak egy apa és fia szenzációszámba menő egymásra találásról.

A 33 éves Peng Kao-feng (Peng Gaofeng) Hupej (Hubei) tartományi férfit arról értesítették, hogy minden valószínűség szerint az interneten közzétett képe alapján megtalálták három éve eltűnt kisfiát. Peng és felesége, akik telefonkészülékek értékesítésével foglalkoznak Sencsenben (Shenzhen), a rendőrség segítségével február 8-án ismét magukhoz ölelhették hatéves kisfiukat. Az eseményről készült megható videofelvétel villámgyorsan elterjedt, s ezzel más szülők reménye is megerősödött abban, hogy esélyük lehet meglelni eltűnt, elveszett gyermeküket.

Peng azt nyilatkozta, hogy az asszonyra, aki visszahozta gyermekét, nem haragszik, nem fogja beperelni, mert látja, hogy kisfia ragaszkodik hozzá, s hogy jól bántak vele. Annak sincs ellene, hogy fia a jövőben találkozzon “mostohájával”. Mint mondta, azt szeretné, ha a kis Lolo (Lele) szellemileg és fizikailag is egészséges maradna. Miután a bolt mellett játszó kisfiát elrabolták, majd eladták, Peng elkeseredésében több levelet is írt az ország vezetőinek, s vagy tíz javaslatot tett a hatóságoknak arra, hogy milyen óvintézkedésekkel lehetne a gyermekrablások kockázatát csökkenteni.

Kínában tehát hirtelen a figyelem középpontjába került a gyermekek elrablása, a gyermektelen, vagy fiúra vágyó pároknak történő eladásuk, koldulásra kényszerítésük, olykor, a nagyobb részvét keltése érdekében szándékos megcsonkításuk. A hatóságok mindezekkel kapcsolatos tehetetlensége az online közösség mindennapos témájává vált. Az emberek hatékonyabb módszereket sürgetnek.

A közbiztonsági minisztérium valószínűleg ezért is sietett közleményben nyilvánosságra hozni, hogy 2009 áprilisa óta több mint kilencezer-háromszáz elrabolt gyermeket mentettek meg. A kínai sajtóban pénteken megjelent dokumentum támogatja a kiskorúak megmentésére indított civil kezdeményezést, különösen az utcai kéregetésre kényszerített gyerekek védelmét. Egyúttal a helyi rendőrségeket is arra szólítja fel, hogy működjenek együtt a lakossággal és csapjanak le a bűnösökre.