Hollókővel válhat a világörökség részévé Torockó

Hollókővel válhat a világörökség részévé Torockó

ToroczkóTorockóA Nógrád megyei világörökségi Hollókő támogatja, hogy az erdélyi Torockó a világörökség része legyen. Méghozzá úgy, hogy Torockó Hollókő társított partnereként szerepelne az UNESCO listáján.

Erről Magyarország és Románia vezetőinek kell megegyezniük. A fideszes Szabó Csaba, Hollókő polgármestere az MTI-nek hétfőn azt mondta, Kelemen Hunor, a román kormány kulturális minisztere kezdeményezett tárgyalásokat arról, hogy Torockó Hollókő mellett, társított partnerként kapjon helyet az UNESCO Világörökségi Listáján. A Nógrád megyei falu pedig támogatja az elképzelést.

Hollókő

Hollókő

Szabó Csaba kifejtette, az erdélyi magyarlakta falu 1999-ben Europa Nostra-díjat kapott a százharmincnyolv hagyományos házból álló, egyedi népi együttes helyreállításáért, de európai településnek már nehéz világörökségi címet szereznie, mert az európai helyszínek túlsúlyba kerültek Afrika és Ázsia rovására. Hollókő polgármestere úgy fogalmazott, elkötelezettek vagyunk a magyarok iránt, és ha ezen múlik, mi mindenképpen támogatjuk az elképzelést. Eddig nem volt kapcsolat a két falu között, de a tavasz végéig megállapodnak a világörökségi együttműködés szándékáról – közölte.

Hollókőn és Torockón is az ismert műemlékvédelmi szakember, Román András kezdte el a megóvásokat. Az erdélyi Torockót világviszonylatban híressé teszik jellegzetes házai és népviselete, valamint Székelykő. Az 1130 méteres szikla sajátos alakjának köszönhetően Torockón kétszer kel fel a nap. Erről a jelenségről Jókai Mór írt Egy az Isten című regényében. A nap korán reggel megjelenik az égbolton, majd elbújik a Székelykő mögé, és csak később emelkedik olyan magasra, hogy bevilágítsa az egész falut.

A UNESCO keretén belül működő Világörökségi Bizottság 1987-ben a magyarországi várományos helyszínek közül Budapest mellett elsőként a Nógrád megyei palóc falut, Hollókőt vette fel a Világörökségi Listára. A neves falu azzal tett eleget a feltételeknek, hogy sikerült eredeti állapotában megőriznie a XVII-XVIII. században kialakított településformáját, és azzal, hogy egy mindmáig élő, lakott település.

Kapcsolódó cikkek