Magyarországi érdekeltségű német vállalatok, bankok, magas rangú politikusok, parlamenti képviselők, valamint Magyarországgal foglalkozó német újságírók vettek részt azon a magyar uniós elnökséghez időzített pódiumbeszélgetésen, amelyet a Commerzbank szervezett a hét végén Berlinben.

Magyar részről Cséfalvay Zoltán, a nemzetgazdasági minisztérium államtitkára vett részt az eszmecserén, de Palócz Éva, a Kopint-Tárki Intézet vezérigazgatója is elkísérte. A találkozót az államtitkár úgy értékelte, hogy a német befektetők méltányolják a magyar reformtörekvéseket, és, szavai szerint ami még ennél is fontosabb, értik is ezeknek a törekvéseknek az irányát.

reform

Az államtitkár ennek kapcsán utalt arra, hogy a Széll Kálmán Tervben is megfogalmazódó magyar törekvések egyik legfontosabb eleme a munkaerő-piac, illetve a nyugdíjrendszer átalakítása. Ez emlékeztet a 2003 és 2005 között végrehajtott német reformintézkedésekre, amelyek szélesebbre nyitották a segélyekből, valamint a munkából való megélés közötti ollót, ezzel pedig erőteljesebb mértékben ösztönözték a foglalkoztatást. Az akkori német intézkedések egyébként nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Németország sikeresen vészelte át a válságot. Az államtitkár szerint a Széll Kálmán Tervben foglalt munkaerő-piaci intézkedések, a nyugdíjreform iránya is hasonló, és ezt a német résztvevők is felismerték.

A tanácskozáson napirenden volt a versenyképességi paktumként indult úgynevezett euró-plusz paktum, és felvetődött az a kérdés is, hogy Magyarország miért nem csatlakozott hozzá. Cséfalvay Zoltán a német jelenlévőket arról tájékoztatta, hogy Magyarország a paktum gyakorlatilag minden lényeges lépését megtette vagy megteszi, legyen szó a többi között az új alkotmányba is bekerülő adósságfékről, a termelékenység és a bérnövekedés összekapcsolásáról, a munkaerő-piaci nagyobb rugalmasságról, vagy a nyugdíjreformról, ennek keretében a korai nyugdíjazás felülvizsgálatáról. Mindez egyformán szerepel az euró-plusz programban és a Széll Kálmán Tervben is. Egyetlen egy olyan pont van, ahol a magyar kormány más véleményen van, mint az euró plusz-program, ez pedig a közösségi társasági adóalap.

A német reagálásokból az államtitkár ugyanakkor arra következtetett, méltányolják, hogy minden ország fontosnak tartja saját adórendszerének önállóságát. A program egyébként nevét onnan kapta, hogy az euróországok számára kötelező a csatlakozás, a plusz pedig arra utal, hogy csatlakozhatnak hozzá olyan uniós tagországok is, amelyek nem tagjai az euróövezeteknek. Magyarország, mint azt az államtitkár utalt rá, a paktumban foglalt lépéseket megteszi, az egyetlen gondot a társasági adó jelenti.

A találkozón napirenden szerepelt a munkaerő szabad áramlása, különös tekintettel arra, hogy május elsejétől Németország is teljes mértékben megszünteti a korábbi, az új uniós tagállamokat, köztük Magyarországot sújtó korlátozásokat. Az államtitkár ennek kapcsán emlékeztetett arra, hogy a német munkaerő-piacon bizonyos szakmák terén nagy a munkaerő-hiány. A korábbi német félelmek megszűntek, ma már, úgy értékelte, a németek is úgy érzik, hogy a hét évvel ezelőtti, a munkaerő hatalmas beáramlásától tartó aggodalmak alaptalanok voltak.

A berlini rendezvény résztvevői az államtitkár szerint értékelték a magyar elnökségnek  azt a törekvését is, amelynek célja az unión belüli gazdasági, pénzügyi stabilitás megteremtése, a belső piac erősítése és az innováció elősegítése. Mindezt támogatóan fogadták, beleértve az egységes európai szabadalmat is. Ez utóbbit, ami a magyar elnökég egyik legnagyobb sikere, a német jelenlévők is nagyon fontos lépésként minősítették.

Szóba került a német vállalatokat is sújtó válságadó. Ennek kapcsán Cséfalvay Zoltán úgy vélte, hogy annak bevezetését, a bevezetés gyorsaságát akkoriban a német partnerek nem értették. Ebből a szempontból szerencsésnek nevezte, hogy a német üzleti, befektetői partnerek most méltányolják és értik is a reformtörekvések irányát, ezzel kapcsolatban pedig nem elsősorban a sarokszámokat, hanem alapvetően azt, hogy mindez miként segíti a gazdaság versenyképességének erősítését. Az államtitkár ezt azzal magyarázta, a német vállalatok számára immár nyilvánvalóvá vált, hogy a válságadó átmeneti jellegű.

Az eszmecserén több kritikus kérdés is felvetődött, például a jegybank függetlenségével  és a médiatörvénnyel kapcsolatban. Az államtitkár a kölcsönös tájékozódást és tájékoztatást ebből a szempontból is fontosnak nevezte.