Ruth Ellis 1955. április 10-én, húsvét vasárnapján Londonban, a nyílt utcán pisztollyal agyonlőtte szeretőjét, David Blakely-t, aki előzőleg többször súlyosan bántalmazta őt. A bántalmazások brutalitására jellemző, hogy Blakely 1955 januárjában a várandós fiatal nőt olyan erővel ütötte hasba, hogy Ruth Ellis elvesztette magzatát. A 28 éves Ellist a londoni központi büntetőbíróság – utcája után közkeletű nevén az Old Bailey – esküdtszéke 1955. június 20-án, alig húszpercnyi mérlegelés után bűnösnek nyilvánította. Az eljáró bírónak az akkori angol büntetőjogszabályok alapján nem is volt egyéb választása, mint a halálos ítélet kimondása.
Az ítélet hatalmas felháborodást keltett országszerte, különösen azért, mert Ruth Ellisnek két kisgyermeke volt, és a közmegítélés szerint az esküdtszék figyelmen kívül hagyta, hogy a nőt milyen súlyos bántalmazások érték.
Az ügyvédek kegyelmi kérvényt nyújtottak be, de Gwilym Lloyd George belügyminiszter – David Lloyd George volt brit miniszterelnök fia – elutasította a folyamodványt. A kötél általi halálra ítélt Ruth Ellist 1955. július 13-án végezte ki a londoni Holloway börtönben Albert Pierrepoint, a modernkori brit kriminalisztika egyik leghíresebb ítéletvégrehajtója. Pierrepointról 2005-ben életrajzi ihletésű film is készült, és a film egyik kulcsjelenete Ruth Ellis kivégzése.
Az ügy az azóta eltelt hét évtizedben is folyamatosan a figyelem középpontjában volt Nagy-Britanniában, és számos kampány zajlott az ítélet megsemmisítése érdekében.
A legutóbbi kegyelmi folyamodvány, amelyet Ruth Ellis négy unokája terjesztett be a brit kormányhoz, szintén azzal érvelt, hogy a bíróság nem vette figyelembe a brutális bántalmazásokat, Ellis súlyos traumákkal terhelt gyermekkorát és sok egyéb enyhítő körülményt. A kérvényt David Lammy igazságügy-miniszter, miniszterelnök-helyettes III. Károly király elé terjesztette, aki szerdán formálisan kihirdette, hogy posztumusz feltételes kegyelemben részesítette Ruth Ellist, és a hét évtizeddel ezelőtt végrehajtott halálbüntetést jelképesen életfogytig tartó börtönre enyhítette.
Az angol-walesi büntetőjog alapján a feltételes kegyelem nem mondja ki az érintett elítélt ártatlanságát, csak a kiszabott büntetést enyhíti.
A londoni igazságügyi minisztérium szerdai indoklása úgy fogalmaz, hogy a kormány megítélése szerint Ruth Ellis esetében a feltételes kegyelem gyakorlása indokolt, tekintettel az ügy körülményeire, és arra, hogy ugyanebben a bűnügyben ma már nem lehetne halálos ítéletet kimondani. A halálbüntetést 1965-ben törölték el Nagy-Britanniában. Az uralkodó kegyelmi döntésének szerdai kihirdetése után Laura Enston, Ruth Ellis egyik unokája, a kampány főszervezője úgy fogalmazott, hogy nagymamája folyamatos és brutális bántalmazások áldozata volt, és “a traumát gyermekei – a mi édesanyánk és nagybátyánk – sem heverték ki soha”.
Laura Enston felidézte, hogy nagybátyja évekkel később öngyilkos lett.
Hangsúlyozta, Ruth Ellis története is arra hívja fel a figyelmet, hogy az igazságszolgáltatásnak figyelembe kell vennie a nőket tűrőképességük határára sodró bántalmazásokat.
