Nemzetközi modellek: Charles Booth és a bűnözési térképezés születése
A modern bűntörténet nemzetközi gyökerei a 19. századi Angliába vezetnek, ahol Charles Booth 1891-ben elkészítette a londoni proletárius szegénynegyedek első géniusztérképét. Booth kutatása 17 kötetnyi vizsgálat és színes, rétegzett térképezést eredményezett, amely London utcáit a legalsó osztálytól egészen a leggazdagabb negyedekig mutatta be – a feketével jelölt „vicious, semi-criminal” zónáktól a sárgával kiemelt jómódú városrészekig. Módszertana nem csupán statisztikai adatok feldolgozásán, hanem helyszíni felméréseken, családlátogatásokon, interjúkon és szubjektív megítéléseken alapult. Booth, bár eleinte bírálni akarta a szociális reformerek túlzásait, végül szembesült a londoni szegénység brutális valóságával – vizsgálatai szerint egyharmadnyi lakos nyomorban élt.
Kutatása alapvető társadalmi reformokat indított be: az öregségi nyugdíj bevezetése, a lakhatási viszonyok javítása, valamint a szegénynegyedek komplex szociális fejlesztése mind ehhez kötődik.
Nemzetközi színtéren tovább fejlődtek a bűnözési térképezés módszerei. A New York-i rendőrség már a 20. század elején alkalmazott helyszíntérképeket, először tűzött papíron, később már összetett elemző eszközökkel. A „social ecology” iskola – köztük Shaw és McKay – a bűnözést társadalmi és térbeli kontextusban vizsgálta. A hot spot elemzés, klaszteranalízis, időbeli mintázatok elemzése, valamint a földrajzilag súlyozott regresszió mind hozzájárult a modern kriminalisztikai előrejelzések és megelőzési stratégiák fejlesztéséhez.
Magyar előzmények: hazai bűnözési térképek, szociográfia és történeti források
A magyar bűnözési és nyomor-térképezés fejlődése az 1960-as évekre tehető. Szamos Rudolf „Barakkváros” című munkájában megjelent ugyan egy fővárosi szegénységtérkép, ám részletezettségében és tematikus gazdagságában messze elmaradt Booth modelljétől. Korábbi évtizedekből nem maradt fenn hasonló vizualizáció, mivel a statisztikai adatbázisok hiánya és a szociálpolitikai célokból készített felmérések korlátozott forrásanyaga ezt ellehetetlenítette.
Perényi Roland bűntörténeti munkái és Kerepeszki Róbert elemzései viszont társadalomtörténeti és urbanisztikai szempontokat is beemeltek, hangsúlyozva a városi marginalizáció, bűnözés és szociális perifériák összefüggéseit.
A Horthy-kori Budapest mentális térképe eddig nem készült el – sem explicit mentális bűntérkép, sem tudományos igényű digitális nyomortérkép nem állt rendelkezésre. A magyar bűnözési térképezés Erdősi Sándor kutatásai szerint is lényegesen később terjedt el, mint Nyugat-Európában; technikai akadályok és bizalmatlanság miatt csak a 20. század végén vált általánossá.
Digitális áttörés: Budapest új bűntérképe a Károli Gáspár Református Egyetemen
Hazai és nemzetközi minták alapján a Károli Gáspár Református Egyetem munkatársai elindították a Budapest 1921–1941 közötti időszakát feldolgozó digitális mentális bűntérkép fejlesztését.
A projekt lényege, hogy a korabeli sajtó – több száz szocioriport és bűnügyi tudósítás –, levéltári anyagok, ügyészségi és törvényszéki források, rendőrfőkapitányi jelentések alapján lokalizálja a város nyomornegyedeit és bűnös tereit, időbeli és térbeli rétegezéssel bemutatja a Horthy-kor szociális feszültségeit.
A digitális térkép jelenleg fejlesztés alatt áll, de a magyar bűntörténet kutatásában új korszakot képvisel: történészek, szociológusok, kriminológusok és várospolitikai szakemberek számára kínál radikálisan újszerű vizuális és analitikus lehetőségeket. A projekt különös hangsúlyt fektet a történeti hitelességre, multidiszciplináris forráskritikára és interaktív, rétegzett vizualizációra. A kutatás Kovács Noémi doktorandusz nevéhez fűzödik és az Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Program jóvoltából jöhet létre.
