Miközben lehet, hogy csak egy kis ijedtséggel kezdődött a probléma valamikor régen. Az ijedtség a hosszú évek, évtizedek alatt csak nőtt, növekedett, hatalmas félelemmé duzzadt és végül átvette az uralmat. Már nem is emlékszünk, de tudattalanul a régi történetre reagálunk még mindig.

Ha az utcán szembe találkozom egy idegen kutyával érzem, hogy nyugodtan elsétálhatok mellette. Sokan vannak, akiknek gyerekkorukban nem voltak négylábú barátaik. Az is lehet, hogy egy ismerős vagy ismeretlen kutyától megijedtek valaha és a kellemetlen emlék hatására inkább átmennek az utca túloldalára. Azóta eltelhetett húsz-harminc év, de még mindig hordozzák ezt a félelmet. Egy kisgyermek méreteihez képest egy kutya hatalmas és ijesztő. Felnőttként már nagyobb, mint a kutya, lelkiekben mégis a félelem még mindig hatalmas. Csak az az egy kutya ijesztette meg, a többi kutya nem bántaná, mégis az összestől fél. Szülőként a saját gyermekeit sem engedi a kutyák közelébe.

Ha valaha leestünk a lépcsőről, legközelebb óvatosabban lépkedtünk. Ha mégis újra elesünk, valószínű hogy utána egyre jobban irtóztunk attól, hogy lefele nézzünk és akár még tériszonyunk is kialakult. Lemondunk az izgalmasabb kirándulásokról a hegyekben. Furcsa belegondolni, hogy egy lépcsővel kezdődött.

Egy kislány szülei elváltak és „elhagyta” az apukája. Az apa az első férfi az életünkben, komoly nyomot hagyhat az apátlanság. Kialakulhat a bizalmatlanság a férfiakkal szemben. Fél, hogy a többi pasi is el fogja hagyni. Az önmagába vetett hite, az önbizalma is csorbulhat. „Megérdemlem én a szeretetet ? Hiszen még az apám is elhagyott.” Ezek után kinek hihetné el, hogy értékes és vonzó.

Egy tanító néni megszégyeníti a kisdiákot a többiek előtt. Jobb esetben az összes többi tanárát is utálni fogja. Rosszabb esetben, amikor tanulási problémák alakulnak ki.

Majdnem vízbefulladt kiskorában, ezért felnőttként a víz közelébe sem megy. Barátai hiába hívják strandolni nyáron. Tengerparti nyaralás, wellness hétvége, szóba sem jöhet.

Így van ez minden félelem, érzelem esetében. Egy korábbi, többnyire gyermekkori trauma hatására később minden hasonló szituációban előjönnek ugyanazok az érzelmek. A stressz hatására nem tudunk gondolkodni, automatikusan cselekszünk, ugyanúgy reagálunk, mint korábban.

A kineziológia segítségével utánajárhatunk annak, hogy az ilyen cselekedetek előzménye mi lehet. Az izomtesztek segítségével a kliens maga meséli el a saját élettörténetét. Azt, hogy melyik életkorban vagy életkorokban fordult már elő olyan élethelyzet, amikor ugyanazok az érzelmek uralkodtak, mint a jelenlegi problémájánál. A kényszeres viselkedések, félelmek, fóbiák kezelhetők néhány egyszerű gyakorlat alkalmazásával.