Szendi GáborStressz, depresszió, cukorbetegség. A fogyasztói társadalom triumvirátusa. A finomított szénhidrátok elfogyasztott ételeink 50-60%-át alkotják. Szendi Gábor pszichológus szerint ez összefügg a fent említett betegségekkel. A „Boldogtalanság és evolúció” című könyv szerzője étrenddel korrigálná a civilizációs betegségeket. Paleolit étrenddel.

Sok kollégám Szendi Gábor, pontosabban a paleolit táplálkozás híve, úgyhogy már alig vártam a nagy találkozást. Aki egy kicsit is utána olvasott vagy valahol elcsípett egy-két mondatot, mert sajnos nem lehet róla túl sokat olvasni a médiában, az tudhatja, hogy a „paleolit táplálkozás” alapvetően az ősi, pontosabban az ősemberi étrenddel kapcsolatos. Történész hallgatóként elég nehezen tudtam elképzelni, hogy egyetértsek azzal, hogy ettől bizony mi egészségesebbek leszünk. De hátha. Hátha meg tud győzni.

Egy nagyon kedves férfi lép be a szerkesztőség ajtaján. Kávéval kínáljuk, amihez ez esetben különleges paleolit cukor is dukál. Bár inkább teát kér, rögtön kiderül, hogy a kávé is része lehet a paleolit táplálkozásnak.

 – A Paleolit korban fejlődött ki az ember, A kisebb rovarokkal táplálkozó előemberektől egészen az úgynevezett bölcs emberig, a Homo sapiensig mindegyik ősünk ebben az időszakban élt. A csontjaikból a régészek arra következtetnek, az átlag életkoruk meglehetősen alacsony lehetett. Étrendjükre pedig a leletek fogazatából próbálni többet megtudni. De mit is ettek pontosan, mit ír elő ez a különleges módszer?

– Az ember 2.5 millió éven át fejlődött és az utóbbi pár 100.000 évben vadászott, halászott, gyűjtögetett, tehát azt ette, amit idézőjelben mondva, készen a természetben talált. 10.000 évvel ezelőtt bekövetkezett az agrárforradalom, tehát kialakult a földművelés és ekkor olyan új élelmiszerek jelentek meg, amikhez az emberi szervezet a mai napig nem tudott alkalmazkodni. A gabonafélék, a burgonya, a rizs, a tej és a tejtermékek valamint a hüvelyes növények feldolgozására az emberi szervezet még nincs felkészülve, nem változott olyan gyorsan, mint a táplálkozásunk. 

 – Gyorsan kiderül, hogy én eddig tévhitben éltem. A paleolit táplálkozás hívei ugyanis nem az ősember étrendjét másolják, akik rovarokat ettek és az elmélet nem az őskori leletekre épül, hanem az evolúciós táplálkozástudomány rekonstruálta a természeti népek táplálkozási szokásainak megfigyelésével. Jó. De mire alapozza azt az állítását, hogy a táplálkozásunk nem fejlődik olyan gyorsan, mint mondjuk a magasságunk? Köztudott például, hogy Mária Terézia-korában lényegesen alacsonyabban voltak az emberek, mint ma, úgy átlagosan tizenöt centivel.

– Különbséget kell tennünk az úgynevezett Feno- és genotípusú változás között. (A fenotípus azt jelenti, hogy azonos génekből eltérő környezetben különböző tulajdonságok fejlődhetnek ki. A testmagasság tipikusan ilyen tulajdonság. Bőségben azonos génállományú emberek is magasabbra nőnek. A genotípus pedig azt írja le, milyen géneket hordoz valaki.) Az, hogy az emberek átlagmagassága egyre nő, tipikusan fenotípusú változás. Ugyanazok a gének határozzák meg, csak a megváltozott környezet és a nagyobb kalória bevitel hatására nő-e a testmagasság. Természetesen a gének is változhatnak. A természetes szelekció úgy működik az evolúcióban, hogy az az élőlény aki, sikeresebben szaporodik, jobban tudja a génjeit „terjeszteni”. Ebből az következik, hogy a következő nemzedékben az ő génjei egyre nagyobb arányban szerepelnek. Ha az ember olyan módon kezd táplálkozni, hogy az olyan  megbetegedéseket okoz, amely a sikeres szaporodásban gátolja, akkor erős szelekció indul be, azoknak a javára, akik sikeresebben alkalmazkodnak ehhez a táplálkozáshoz. A földműveléssel bevezetett élelmiszerek fogyasztása viszont csak 40-45 éves korban okozza az első komoly betegségeket. Ekkor már mindenkinek, és most az átlagról beszélek, megszületnek az utódai, vagyis a természetes szelekció már nem tudja kiszelektálni az új tápanyagok okozta problémát. És ezt valahogy nem akarják megérteni azok, akik genetikai érvekkel jönnek, a bőrszínre, a hegyvidéki magaslathoz való alkalmazkodásra vagy bármi másra hivatkozva. Pedig a dolog egyszerű. Ha a táplálkozás nem okoz reprodukciós hátrányt, nem történik szelekció. Az új tápanyagokkal az egyik nagy probléma a nagy szénhidráttartalom. Ma ebbe betegszenek bele az emberek, de csak 40-60 éves korukra. A szelekció hiányát, hogy körülbelül 30 olyan gént találtak az emberi szervezetben, amelyek külön-külön is hajlamossá tesznek a cukorbetegségre. Az egyik gén például 20%-os kockázatot jelent, ez a lakosság több, mint kétharmadában, 80%-unkban megtalálható. A lakosság 20%-a hordoz 15 cukorbetegség gént. Ezek összhatása kétszeres kockázatot jelent a cukorbetegségre.

– Tehát szénhidrátot nem szabad fogyasztani, ha jól értem, mert attól lesz az ember nagyon beteg.

– A szénhidrátoknak két nagy csoportja van. A gyorsan és a lassan felszívódók. A növényekben, gyümölcsökben, lassan felszívódó szénhidrát van. A felszívódás sebességét szokták glikémiás indexel (GI) jellemezni. Ha egy szénhidrátnak alacsony a glikémiás indexe, lassan növeli a vércukor szintet, kevesebb glükóz jut a véráramba, s ezek az ételek tartósabban laktatnak, így a hasnyálmirigynek is kevesebb inzulint kell termelnie ahhoz, hogy a glükóz eljusson a sejtekhez. Minél kevesebb inzulin termelődik, annál kevesebb zsírt  raktároz el a szervezet, viszont a finomított szénhidrátok, például a krumpliból, a gabonából, cukorból, és rizsből készült ételek, gyorsan növelik a vércukorszintet. Ezekből gyorsan szívódik fel a szénhidrát, amelyek hirtelen megemelik a vércukor és inzulin szintet. Az inzulin egy hormon, amely a szénhidrátok, fehérjék és zsírok anyagcseréjének szabályozásában vesz részt. A szervezet sejtjei csak inzulin segítségével képesek felvenni a vérből a glükózt. A magas inzulin szintet a vércukorszint gyors lecsökkenése követi, ami éhségérzetet okoz. A magas GI táplálkozás elhízáshoz, metabolikus szindrómához, vagyis egy tünet együtteshez, amely általában inzulinrezisztenciát, hasi elhízást, viszcerális, tehát belső szervek menti elhízást, magas vérnyomást, magas vérzsírszintet, szervezetszintű gyulladást jelent, valamit cukor- és szívbetegséghez vezet.

Tehát a kérdésére válaszolva: az alacsony glikémiás indexű ételek fogyasztása a javasolt. Ez azonban a kérdésnek csak az egyik aspektusa. Ha ennyi volna csupán a paleolit táplálkozás, akkor ez azonos volna az un. GI táplálkozással. Az új tápanyagok másik problémája az autoimmunitást kiváltó idegen fehérje. Összességében az úgynevezett civilizációs betegségek, mint a szív és érrendszerimegbetegedések, a cukorbetegség és részben a rák is lényegében a magas GI-jű táplálkozás miatt alakul ki. A betegségek másik nagy csoportja az autoimmunbetegségek. Ezekben a lakosság 8%-a szenved és a tápanyagokban található idegen fehérjék, például a glutén vagy a tejfehérjék okozzák. Ezek egyébként rengeteg más problémát is okoznak, bezavarnak az immunrendszer működésébe. Végül érdemes megemlíteni a hüvelyesekben található lektineket, amely szintén sok problémát okozmnak. Mondjuk szivárgó bélszindrómát, amely kaput nyit a bélfalon át a testidegen fehérjéknek.

– Ez az életmód, ezek szerint rengeteg lemondással jár. Ez azt jelenti, hogy a magyaroknak a kedvencükről, a kenyérről is le kellene mondaniuk vagy nem?

– Nem feltétlenül. Ha valaki úgy érzi, itt a világvége, ha nem ehet kenyeret, készíthet magának paleo kenyeret is. A paleolit kenyerek lisztjét magvakból (pl. lenmag, dió, mandula, tökmag, stb.) készítjük el. Ezeket ledaráljuk, így állítjuk elő a kenyér „liszt”-jét és ebből lehet sütni kenyeret. De én továbbra is azt mondom, hogy nem kell, én még soha nem is sütöttem ilyet. Nem az a cél, hogy megpróbáljuk imitálni a nyugati táplálkozást, mert akkor a következő lépés, hogy megpróbálunk paleolit „csőtésztát”, meg “paleolit krémest” készíteni. Ez egy erőltetett dolog szerintem.Több százezer évig el voltunk kenyér nélkül, ezután is el leszünk. A kenyér csak kulturálisan rögződött, nincs rá szükségünk. Abból kell kiindulni, mi található a természetes környezetben. Zöldség, gyümölcs, hal, hús, tojás, gomba. Ezeket lehet fogyasztani. A hüvelyes növényeket leszámítva, amit szintén a földműveléssel vezettek be. Ezeket azért nem tanácsos fogyasztani, mert nagyon sok bennük a lektin. Ez egy olyan fehérje, amivel a szervezet nem tud mit kezdeni. A növények eleve azért fejlesztették ki, hogy védekezzenek az őket elfogyasztó rovarokkal, állatokkal szemben.

– „Tej, élet, egészség.” Gyerekkorunk sokszor hallott mondata. Erről mi a véleménye?

– A tejfogyasztás nagyjából szintén a földműveléssel egyidejű. A tejjel több probléma van. Egyrészt olyan fehérjék található benne, amelyek a bélfalon átjutva autoimmunfolyamatokat indíthatnak el. A tejet a gyermekkorban kialakuló cukorbetegség egyik okozójának tekintjük, amelyre igen sokan érzékenyek. A világ népességének többsége nem is tudja még a laktózt sem lebontani. A tej védelmezői azzal szoktak érvelni, hogy lám a az európai ember milyen jól lebontja a laktózt. Ez azonban nem a tejhez, csak a laktózhoz való alkalmazkodást jelenti. Itt megint az az elv érvényesül, hogy ha a tej nem okoz azonnali komoly problémákat, azaz nem veszélyezteti a sikeres szaporodást, akkor nem tudunk az alattomos távoli hatásaihoz alkalmazkodni. A tejben lévő anyagok jelentősen megemelik az inzulinszintet, ami hozzájárul a népességszinten fennálló inzulinrezisztenciához. (Az inzulinrezisztencia az a jelenség, amikor a sejtek érzéketlenné válnak az inzulinra. Minél nagyobb az inzulinrezisztencia, annál több munkája van a hasnyálmirigynek.) Ez az egyik alapproblémája a metabolikus szindrómának, ami a szív és érrendszeri betegségek előszobája. A nyugati világ népességének fele szív és érrendszeri betegségekben hal meg. Azzal is szoktak a tej mellett érvelni, hogy nélküle a csontozat nem fejlődne megfelelően. Ez a tejipari propaganda, ugyanis a tejipar kb. 100 éve árasztja el a nyugati világot tejjel. Előtte nem itták ilyen mennyiségben. A természeti népek, vagy a világ nagyobbik hányadában nem isznak tejet, mégis erős az emberek csontozata. Az amerikai nők isszák a legtöbb tejet, mégis nekik van a legtörékenyebb csontozatuk. A fiatalok csontfejlődését egyébként éveken át vizsgálták, kiderült, hogy a csont erőssége nem függött a tejfogyasztástól, egyedül a rendszeres testedzés intenzitása határozta meg.

De ha már a testi betegségeinkre, az úgynevezett nagy betegségeinkre kihat a táplálkozásunk, vajon összefügg-e és ha igen, hogyan függ össze a helytelen táplálkozás a lelki problémánkkal, a depresszió kialakulásával? Szendi Gábornak erre is igen válasza és a paleolit a javaslata.