Hadd kezdjem akkor a legelejéről. Vegyünk egy alapesetet. Megismerkedik egy fiú és egy lány. Esetünkben teljesen mindegy, hogy fiatalokról, vagy korosabbakról van-e szó. Szerelmesek lesznek, – legyenek is, hisz ezt kívánja nekik mindenki- mi több, még boldogok is lesznek. Egy darabig. Merthogy ez az állapot egészen addig tartható, míg meg nem ismerik a másik fél azon jellemvonásait/szokásait, amik nem tetszenek nekik.

Elmondhatjuk, hogy egy kapcsolatban először mindenki csak a jó tulajdonságait mutatja, illetve egy maga által elképzelt ideát húz a másikra. Persze, minél vastagabb az a lila köd, ez az eufórikus állapot, annál tovább tartható.

Az elmúlt párkapcsolataimból tudom, na meg persze az évek és a rutin beigazolta, hogy legtöbb kapcsolatban az erősebbik egyéniség előbb-utóbb átveszi az irányítást. Persze van olyan is, ahol e két egyén közösen tervez, s hol mindent megbeszélnek. Ha ez így történik, akkor SIKERES a kapcsolat.

A következőkben leírt gondolatomért bárki követ vethet rám, ha elolvasás és némi elmélkedés után végül azt mondaná, nem vagyok normális. Ugyanis én úgy gondolom, hogy már a születésünk előtt előre megbeszéljük, milyen párkapcsolatokat alakítunk majd ki életünk folyamán. Vagyis arra célzok itt, hogy akinek sok párkapcsolata volt/lesz, azok mind előző életbeli lezáratlan ügyek, melyek befejezése a jelenlegi életre vár. Természetesen, ahogyan telnek az évek a kapcsolatban, úgy változik a kapcsolat mindkét résztvevője is. Ez hozhatja magával azt a jelenséget, hogy az egyik fél  “kinövi”  a másikat.

Vegyünk egy nagyon egyszerű alapgondolatot példának, ami bármikor, bárkivel megtörténhet.

Tegyük fel, hogy az egyik fél megismert egy új spirituális utat, és azt követi. Ezáltal az élete mondhatni fenekestül felfordul. Sok mindenről megváltozik a szemléletmódja, ez vonzza magával, hogy változik az Életről alkotott képe/elképzelése/vélekedése.  Mivel új dolgot ismer meg, kezdi a hasonló gondolkodású emberek társaságát keresni. Ha a társa, aki addig mindent megadott neki és támogatta, de ezen a spirituális utazáson nem tud vele tartani, szépen lassan lemarad,/lemorzsolódik. Sajnos ilyenkor következhet be az a szomorú tény, hogy kapcsolata felbomlik, mert a társa nem változott vele. Mi kívülállók sokszor elítéljük azokat, akik „félre lépnek”,  nem tudván, hogy mi áll a háttérben, hogy az okok között talán ott szerepel a megtapasztalás, a tanulás, a tudásra vágyás is.

Ha olyan partnert sodor mellék az Élet, aki alacsonyabb rezgéssel rendelkezik, még a szeretkezés közben is megtapasztalható, hogy a magasabb rezgésű személy magára veszi az alacsonyabb rezgésű fél negatív érzéseit. Pontosan ezért szokott az a kérdés felvetődni, hogy akkor mi minden történik valójában egy együttlét alkalmával. Fogalmazhatunk úgy, hogy egyesüléskor egy energetikai csere/energia összevegyülés jön létre. Na most, szerintem azokat szoktuk „energia  vámpíroknak” nevezni, aki szexuálisan/szellemileg a másik félből táplálkoznak, az ő energiáit szívják el.

Mindezeket elgondolva, talán megengedhető, hogy azt a konklúziót vonhassam le, hogy egy párkapcsolat akkor lehet boldog, ha mindkét fél hasonló gondolkodású/rezgésű, és őszintén meg mernek beszélni mindent. Lehet az akármiféle téma. És azt is ki merem jelenteni, hogy azzal, de csakis azzal lehet egy jobb, és boldogabb közös életet kialakítani valakivel, ha mindig a legőszintébben mernénk elmondani a másiknak, azt amit gondolunk. Merthogy igen, sokszor vagyunk úgy, hogy nem merjük elmondani őszintén a problémákat. Ez generálja az újabb problémákat, gondokat. Pedig meglepő, hogy a másik félben milyen örömöt tud kelteni, ha elmondanánk neki, mi az, amin közösen változtatnunk kellene, hogy a kapcsolatunk működőképes maradjon.

A kommunikáció, az őszinteség a kulcsa az igaz boldog párkapcsolatnak.