Vizet prédikálnak, de bort termelnek már ezerhatszáz esztendeje egy ősrégi francia kolostor szerzetesei, méghozzá elég jó árért. Átszámítva tizenötezer forintot kérnek palackjáért. 

A bevétel jó részét hitvallásukkal példaadó összhangban jótékony célra adományozzák, mert, mint mondják, jobb adni, mint kapni. Pedig igen fáradságos a munka, és a kolostornak csak mintegy húsz szerzetese van. Mindegyikük kapál, metsz, gazol, szüretel a nyolc hektáros szőlőben, boruk garantáltan bio, soha nem használtak és használnak vegyszert – se növényvédőt, se műtrágyát -, de még gépeket sem, mindent kétkezi munkával végeznek.

A kolostor egy kis szigeten található a Földközi-tengerben Cannes-tól nem messze. 1606 esztendeje még 405-ben alapították. Kalandos sorsa volt. Időnként kalózok támadtak rá. Aztán a Benedek-rendből ciszterci lett. Volt, hogy államosították a szigetet – a francia polgári forradalom idején -, aztán egy színésznő vette meg és élt rajta, mígnem 1859-ben megvásárolta Fréjus városának püspöke és azóta háborítatlan a tulajdonjog. Az agyagos, homokos, meszes talaj rendkívül változatos táplálékkal szolgál a szőlőnek, amely ezt borának zamatával hálálja meg. A nedű nyert már több díjat, és Cannes-ban is jól szerepelt. Persze nem a versenyfilmek mezőnyében, hanem a sztárok poharaiban. A legutóbbi fesztiválon a zsűrinek is főző szakács ezt párosította menüjéhez, pontosabban ezeket, mert a szerzetesek egész kis “borcsokorral” szolgálnak. Négyféle cuvée-vel, a Saint Saloniusszel, a Saint Lambert-rel, a Saint Honorat-val és Saint Saveurrel. Ráadásként van egy fehér boruk is Saint Césare néven kapható. Bár a kolostor ókori születésű, marketingjében legújabbkori eszközökkel is él. Borát a világhálón is árulja az excellencedelerins.com honlapon.