Három férfit ítélt el a Pesti Központi Kerületi Bíróság január 28-án amiatt, hogy két évvel ezelőtt művészektől, tudósoktól csaltak ki több millió forintot. Az ítélet nem jogerős.

P. Ottó elsőrendű vádlottat öt év börtönre és egymillió forint pénzbüntetésre ítélte a bíróság többrendbeli, jelentős kárt okozó, üzletszerűen, egyes esetekben társtettesként. elkövetett csalás, illetve annak kísérlete, valamint nagyobb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás miatt. A férfinak polgári jogi kártérítésként csaknem 25 millió forintot kell visszafizetnie. Előzetes letartóztatását megszüntették, lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el vele szemben.

A másodrendű vádlott, P. Károly társtettesként elkövetett, jelentős kárt okozó csalás, annak kísérlete, illetve többrendbeli, bűnsegédként elkövetett, nagyobb kárt okozó csalás kísérlete miatt halmazati büntetésként három év börtönbüntetést kapott. A férfi szabad lábon maradt.

P. Sándor Ferenc harmadrendű vádlottra bűnsegédként elkövetett, kétrendbeli, jelentős kárt okozó csalás kísérlete miatt két év börtönbüntetést szabtak ki. A vádlott más bűncselekmény miatt előzetes letartóztatásban van.

A bíróság megállapította, hogy a vádlottak arra hivatkozva próbáltak hozzájutni a sértettek bankszámla-adataihoz és pénzéhez, hogy életműdíjat, illetve más, jelentős pénzjutalommal járó magas rangú kitüntetést kívánnak a sértetteknek átadni.

A vádhatóság szerint a vádlottak 25 művészt, illetve tudóst csaptak be, de csak öten fizettek közülük. A többiek kételkedtek P. Ottó szavaiban, így esetükben a károkozás kísérlet maradt. A három férfi ténylegesen több mint 37 millió forint kárt okozott, ebből alig több mint 2,5 millió forint térült meg. A bűncselekménnyel veszélyeztetett érték megközelítőleg 67 millió forint volt.

A vádirat szerint P. Ottó 2009. március 23. és 2009. május 4. között egymaga, 2010 májusában pedig két társával követte el a bűncselekményeket. Budapesti nyilvános telefonfülkékből nem létező alapítványok, intézmények nevében, álnéven hívtak fel több idős művészt, írót, illetve tudóst azzal a valótlan állítással, hogy életműdíjat, illetve más, magas rangú kitüntetést kívánnak a részükre átadni, s az elismerés jelentős pénzjutalommal jár. P. Ottó a pénzjutalom utalásához mindig azt a feltételt szabta, hogy a sértett rendelkezzen deviza- vagy forintszámlával, amelyeken jelentős, 2 millió forintnál nagyobb összeget kell tartania. A vádlott ezeknek a számláknak az adatait elkérte a sértettektől. Egyes esetekben pedig megkérte a sértettet, hogy a megtakarított pénzösszeget a számláról vegye fel és más pénzintézetnél nyisson számlát.

A vádlott különféle ürügyekkel arra vette rá a sértetteket, hogy a bankszámláról felvett és az otthon fellelhető készpénzt is gyűjtsék össze, majd azt adják át a küldött motoros futárnak azzal, hogy a futár az összeget egy másik, a vádlott bankszámlájára beteszi. Azt mondta nekik, a pénzt később a díjjal járó összeggel együtt veheti fel.

A bíróság az ügyészi indítványnak megfelelően megállapította a tényállást, egy bűncselekmény kivételével. Az eljáró bíró szerint nem véletlenszerű elkövetésről volt szó, hanem azt a vádlottak megtervezték és a szerepeket is felosztották egymás között. A bizonyítékok között videó- és telefonbeszélgetések találhatók, amelyekből minden kétséget kizáróan meg lehetett állapítani az elkövetők kilétét. A bíró szerint a beszélgetéseket a stílusuk alapján egy ujjlenyomathoz lehet hasonlítani. A védők fellebbeztek az ítélet ellen.