A tizennyolc hónapig tartó közös munka során tizenkét magyar és négy román kutató elemzi a Maros és völgyének hidrológiai, hidromorfológiai, geológiai és geomorfológiai tulajdonságait – mondta Sipos György projektmenedzser a százhatvanhat eurós összköltségvetésű, uniós támogatással megvalósuló program nyitórendezvényén pénteken Szegeden.

Maros

Az elmúlt százezer évben a Maros óriási területeket járt be Orosházától Nagyszentmiklósig, százával hagyva maga után egykori medreit. Néha enyhén kanyargós szűk mederben folyt, máskor olyan széles volt, mint jelenleg a Duna. Mindennek hátterében a terület éghajlatának – csapadéknak és hőmérsékletnek – folyamatos változása állt. A folyó jelenleg az egyik legfontosabb természeti erőforrás a régióban. Vize természetes élőhelyeket és mezőgazdasági területeket tart fenn, a medréből kitermelt nagy mennyiségű kavics és homok fontos építőanyag, hordalékkúpja pedig kulcsfontosságú vízbázis.

Az itt élők mindig is a törekedtek a folyó gazdasági hasznosítására, de ennek során gyakran nem mérték fel a hosszú távú következményeket. A projekt során létrehozott adatbázis elő fogja segíteni a jövőbeni változások becslését, valamint a folyó regenerációs képességének meghatározását. Mindez elengedhetetlenül fontos a hosszú távú és fenntartható folyógazdálkodás szempontjából – hangsúlyozta a szakember.

Maros folyó

A Maros alföldi szakasza mentén mintegy négyszáz-négyszázötven ezer ember él. A kutatók kíváncsiak arra is, hogy a lakosság milyen környezeti problémákat érzékel a térségben, hogyan képzeli el a folyó hasznosítását. A szakemberek ezer fő bevonásával kérdőíves felmérést is készítenek, és interjúkon kérik ki az emberek véleményét – közölte a Szegedi Tudományegyetem természetföldrajzi tanszék énektudományos munkatársa.