Az euróövezeti adósságszolgálati válságról alkotott vélemények egyetlen közös nevezője, hogy az még korántsem ért véget. Alapvetően három különböző forgatókönyv létezik az eladósodott országok kivezetésére a törlesztési válságból:
1) Hagyni csődbe menni. A válságországok államcsődje, de még az adósság fűnyíróelv szerinti csökkentése is a létező legradikálisabb megoldás a közgazdászok javasolt lehetőségei között. Egy ilyen megoldás maga után vonja az euróövezetből kilépést is.
A megoldással nyújtott lehetőségek: az érintett országoknak – múltbéli példákhoz hasonlóan – lehetősége nyílik az “újrakezdésre”, mivel egy csapásra megszabadulhatnak adósságuktól.
Kockázatok: a fogyasztók és a pénzpiacok rövid távú reakcióit és az európai bankrendszerre gyakorolt hatást lehetetlen kiszámítani.
2) Támogatni és kivárni. Ez a jelenleg alkalmazott stratégia. Az euróövezet mentőalapot hozott létre és milliárdos támogatásban részesíti törlesztési nehézségekbe keveredett tagjait – Görögországot már a második csomag keretében.
Lehetőségek: a válságország a támogatással és gazdaságának szanálásával maga jut ki a szorult helyzetből, ami egyúttal a probléma megoldását is jelenti. Ez a legkézenfekvőbb forgatókönyv választóik megoldással való kecsegtetésére a politikusok számára.
Kockázatok: egyre több támogatás egyre több országnak, ami előbb vagy utóbb az olyan mintaországok kapacitását is lemeríti, mint Németország.
3.) Központi költségvetéssel élni. Az euróövezeti országok szorosabbra vonják az együttműködést, a költségvetési politika központi irányítás alá kerül. Ezzel párhuzamosan közös eurókötvényeket is kibocsátanak.
Lehetőségek: az “Európai Egyesült Államok” létrejötte, az erősek a gyengék hóna alá nyúlnak, hosszabb távon a különbségek kiegyenlítődnek.
Kockázatok: politikai buktatók. Választói beleegyezésre van szükség, mivel az érvényes szerződések ezt nem teszik lehetővé. Az euroszkeptikusok pedig keresztülhúzhatják a számításokat.


