A gazdaságkutató tanulmánya szerint “Kínának égető szüksége van a gyengébb árfolyam gazdaságélénkítő hatására”. A Századvég felidézte, az ázsiai óriás gazdasági berendezkedése évtizedeken keresztül a kivitelre épült, a kimagasló ütemű gazdasági növekedés zöme az exportszektor teljesítményének és az infrastrukturális beruházásoknak volt köszönhető. A júliusi exportadatok szerint ugyanakkor egy év alatt 8,3 százalékkal esett a kínai kivitel, ami megkérdőjelezi a kormányzat által idénre várt, a korábbi évek GDP bővülési ütemétől jóval elmaradó 7 százalékos növekedési cél teljesíthetőségét is. A jüan gyengítése megállíthatja a kínai export további csökkenését, mivel a leértékelődés növeli a kínai exportvállalatok versenyképességét – mutatott rá a tanulmány.

Ugyanakkor megállapította, hogy a jüan dollárral szembeni értékvesztése közvetlenül sérti az Egyesült Államok gazdasági érdekeit. A leértékelés ezért várhatóan az egyik központi témája lesz Hszi Csin-ping kínai és Barack Obama amerikai elnök néhány héten belül esedékes találkozójának. Ennek esélyét növeli, hogy az amerikai kongresszus többsége szerint a jüan-dollár hivatalos árfolyam már a gyengítés előtt sem tükrözte a kínai valuta valós értékét, a mesterségesen alacsony árfolyam pedig burkolt exporttámogatásként rontja az amerikai vállalatok pozícióját a kínaiakkal szemben – emlékeztetett a Századvég.

A tanulmány szerint a jüan leértékelése hátrányosan érinti az Európai Uniót és Japánt is: mindkét gazdaságban a központi bank pénznyomtatása miatt gyengülő árfolyam élénkítette eddig az exportot, a leértékelt fizetőeszközből származó relatív előny elpárolgása így növelheti a gazdasági bővülés sérülékenységét. Sőt, ha a jüan gyengülésére válaszul az Európai Központi Bank (EKB) és a japán jegybank is tovább növeli pénzkibocsátási ütemét, az egymással versengő valuták komoly stabilitási kockázatot okozhatnak a globális pénzpiacon – figyelmeztetett a gazdaságkutató. A Századvég ugyanakkor megállapította, a jüan gyengítése ellentétes lehet Kína hosszú távú érdekeivel.

A tanulmány felidézte, hogy márciusban Li Kö-csiang miniszterelnök meghirdette az “új normát”, amelynek lényege, hogy a kínai gazdaság növekedésének fő hajtóereje az export és a beruházások helyett legyen a belső fogyasztás. Az átállás meghirdetése ellenére úgy tűnik, a fogyasztás egyelőre nem tudta átvenni az export növekedést támogató szerepét – írta a Századvég. Ez azt jelenti, hogy a jüan gyengítése a régi, bevált gazdasági struktúra – az exportra alapozott gazdasági növekedés – felé történő visszakozásként is értelmezhető – állapította meg a tanulmány.

A gazdaságkutató előrejelzése szerint, bár a közeljövőben a növekedés egyre nagyobb részét adhatja a lakossági fogyasztás, a kínai gazdaság exportorientáltsága erősebb maradhat annál, mint ahogyan azt az “új norma” meghirdetése sugallná. A kínai jegybank döntésének egyik fontos üzenete a világgazdaság számára, hogy az ország “erőteljesen ragaszkodik a dinamikus gazdasági növekedés fenntartásához”, olyannyira, hogy ez akár maga után vonhatja a márciusban meghirdetett középtávú gazdasági célok változását is – állapította meg tanulmányában a Századvég.