(Heliangelus viola)
Az Andok hegyvonulatának jelentős részével büszkélkedhető dél-amerikai ország területének mintegy hatvan százaléka az Amazonas-medencében terül el. A terület biológiai sokféleségének köszönhetően Peru 25 ezer növényfajnak és a világ második legnagyobb madár populációjának, mintegy 1800 fajnak ad otthont. Ráadásul Peru azon öt ország egyike a világon, ahol a bolygó legtöbb fajta emlőse, mintegy 515 faj és hüllője, 418 faj él.
Az elmúlt egy évtized alatt több mint 1200 új fajt fedeztek fel az Amazonas-régióban, köztük a tűzpiros fejű és kék lábú mini méreg dárda békát (Ranitomeya amazonica), az ibolyakék napfénykolibrit (Heliangelus viola) és a nyolcfogú “tirannoszaurusz piócát” (Tyrannobdella reina). Michael Valqui, a WWF perui részlegének amazonasi programvezetője szerint “Az ilyen felfedezések többsége azonban nem a hagyományos és gyakran költséges tudományos expedíciók sikereit jelzik. Legtöbbször olyan munkások bukkannak rá a ritkaságokra, akik a különböző feltárási helyszíneken dolgoznak az olaj-, bánya-, vagy fakitermelő-vállalatok megbízásából”.
“Az ilyen felfedezések egyszersmind óriási veszélyt is jelentenek, hiszen az új fajnak valószínűleg az egyetlen természetes élőhelyét bolygatják fel” – tette hozzá a szakember. A világ egyik legnagyobb 700 ezer négyzetkilométernyi erdőnek otthont adó országban a természeti erőforrások kiaknázása is gőzerővel folyik. Peru területének mintegy 16 százalékán folynak ilyen típusú munkálatok.
Ugyanakkor az ország vezető helyen áll a természetvédelmet illetően. Területének 15 százaléka élvez teljes védelmet. Antonio Brack környezetvédelmi miniszter szerint a cél a 30 százalék elérése. Ettől függetlenül a nagyon aggódnak a biodiverzitás jövője és a védett határokon kívül élő fajok életben maradása miatt.
Több faj tűnik el a világon, mint amennyit felfedezünk, figyelmeztetett Ernesto Raez, a Limában működő Cayetano Heredia Egyetem Fenntartható Fejlődési Központjának vezetője. A 2004-es év adatai szerint összesen 21 Peruban élő faj tartozik a veszélyeztetett kihalófélben lévők kategóriájába, köztük van a rövidfarkú csincsilla (chincilla brevicaudata) és a hegyes fülű denevér (Tompoeas ravus).
A természeti és történelmi kincsek megőrzésével együtt járó akaratlan pusztítás legjobb példája a szintén kihalás szélén álló Lima gekkó (Phyllodactylus sentosus) esete. Az apró éjszakai gyíkfajta ugyanis előszeretettel húzza meg magát a főváros közelében lévő ősi indus sírok legsötétebb zugaiban. A terület megőrzéséhez szükséges régészeti munkálatok azonban egyszersmind az állatok élőhelyeinek elpusztításával járnak együtt.
