fotó: Klausz Ádám/Fortepan

Bővült a Kossuth téri sortűz történetét bemutató kiállítás

Bővült a Kossuth téri sortűz történetét bemutató kiállítás

Visszaemlékező interjúkkal, további áldozatok nevével és egy dokumentumfilmmel bővült az 1956. október 25-i, Kossuth téri sortűz történetét bemutató kiállítás.

Az Országgyűlési Múzeum első kiállítása a Kossuth téren megnyitott In memoriam 1956. október 25. című tárlat. A kutatás 2016-ban, a forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján indult. Feitl Írisz, a kutatás vezetője kiemelte, legfőbb céljuk az volt, hogy minél többet megtudjanak az azonosított áldozatokról, hiszen a kiállítás emlékhely részén, a rotundában az ő névtábláik szerepelnek. Amikor megnyílt a kiállítás, 71 áldozatról tudtak, de több névtáblát helyeztek el, mert már akkor is feltételezték, hogy jóval több áldozata volt a sortűznek. Ugyanakkor az áldozatok felkutatása mellett az is nagyon fontos, hogy feltárják a sortűz pontos körülményeit, hiszen azt “a mai napig legendák veszik körül”.

A kiállítás új elemeiről szólva Feitl Írisz azt mondta,

9 további civil áldozatot azonosítottak, az ő névtáblájukat is elhelyezték.

Van 44 potenciális áldozat, akik bizonyos forrásokban – halotti bizonyítvány, mentős esetnapló, sebészeti kórlap – felbukkantak, róluk azt feltételezik, hogy a téren haltak meg, de ennek bizonyítása még nem zárult le – tette hozzá. Arra is kitért, hogy többek között

szemtanúkkal, túlélőkkel, egy orvossal és egy mentőssel készítettek, összesen tizenkilenc interjút a két év alatt,

ezekből nyolc lesz látható a kiállításon, 2-3 perces változatban.

Az első lövés című dokumentumfilm rövidített változata is elkészült, amely az elméleteket mutatja be arról, hogy ki volt felelős a sortűzért, honnan lőttek és ki lőtt először. Új interaktív terminálon azt is megmutatják, milyen fegyveres alakulatok voltak jelen október 25-én a téren. A kutatás nehézségeiről szólva Feitl Írisz azt emelte ki, hogy bizonyos iratcsoportok hiányosak, és noha nagy hangsúlyt helyeznek az elbeszélt történelemre (oral history), az nem mindig pontos. Elsősorban levéltári dokumentumokra alapozzák a kutatást – mondta Feitl Írisz, hozzátéve, az a fő cél, hogy feldolgozzák azokat a belügyminisztériumi és állambiztonsági iratokat, amelyeket még nem tudtak, később pedig külföldi levéltárakba is betekintenének. Felhívta a figyelmet arra, hogy várják azok jelentkezését, akik átélték az eseményeket, esetleg bármit tudnak azokról, akik a helyszínen voltak.