Kész csoda, hogy a pár száz millió hímivarsejtből egyáltalán egy célba érhet és megtermékenyítheti a petesejtet, hiszen a kicsiny sejtecskének hatalmas távolságot kell megtennie odáig.

Ha a spermiumok fejét teniszlabda nagyságúra nagyítanánk, az áthidalandó petevezeték egy harminc kilométer hosszú, négysávos autópályának felelne meg. A spermium azonban nem marad segítség nélkül a hosszú úton. A petesejt a gyöngyvirágénak megfelelő illatanyagot bocsát ki magából. Ez tereli helyes irányba a spermiumokat, amelyeken külön receptor található az illat megkötésére. Más receptorok is akadnak a spermiumok felületén, például a progeszteron női nemi hormon számára.

Először sikerült részletesen leírni a Nature című folyóiratban, hogyan vonzza a női nemi hormon az ondósejteket egy amerikai és német kutatókból álló csoportnak. A petesejtet felhőként körülvevő progeszteron egy ioncsatornát nyit ki a spermiumok sejtburkában. Majd kalcium áramlik a spermák belsejébe, ami fokozza az aktivitásukat és a petesejthez irányítja őket.

Ez a felismerés úttörő lehetőségeket teremthet a fogamzásgátlásban azzal, ha sikerülne megzavarni az ioncsatorna működését, de addig még hosszú utat kell megtenni – vélekedett a kutatás egyik résztvevője a „Der Standard” című osztrák lap internetes kiadásában olvasható tanulmányban.