A Magyar Csillagászati Egyesület honlapján az olvasható, hogy a szupernóvák életük végén járó nagytömegű csillagokból vagy szoros fehér törpe-csillag párosokból fejlődnek ki, és az ismert világegyetem legnagyobb energiájú robbanásai közé tartoznak. A felrobbanó csillag fényessége néhány hétig vetekszik az őt befogadó, és több százmilliárd “normális” csillagot tartalmazó galaxis teljes fényével. Előbb vagy utóbb azonban mindegyik elhalványodik, és örökre eltűnik.
“Egy szupernóva-villanás mindig egyedi, csak egyszer lejátszódó folyamat. Ám amíg látszik, fényében rengeteg információt hordoz magáról, és legfőképpen az őket befogadó galaxis távolságáról.”
Az MTA Lendület programjában a nyári hónapokban új CCD-kamerát szereltek fel a Piszkéstetői Csillagvizsgáló hatvancentiméteres Schmidt-teleszkópjára. Az új képrögzítő eszköz a korábbi kameránál tízszer nagyobb, vagyis négy teleholdnyi területet lát az égből, ami minőségi ugrást jelent a megfigyelésekben. Egyetlen felvételen több tízezer csillagot és sok ezer galaxist lehet rögzíteni, míg az ekliptika közelében készített képeken száznál is több kisbolygó hagy nyomot.
Tavaly októberben indult útjára a Piszkéstető Supernova and Trojan Asteroid Survey (PISTA) program, amely elsősorban távoli kisbolygók felfedezését célozta meg, de a program résztvevői a Naprendszer objektumai mellett a felvételeken megjelenő minden változást is igyekeznek figyelemmel kísérni. Ennek eredménye volt a 2010. október 30-án felfedezett SN 2010jk jelű szupernóva. Ezt most a Halak csillagképben felfedezett újabb szupernóva követett. Az égitest színképelemzése arról tanúskodik, hogy a magyar csillagászok egy nyolc-tíz naptömegnyi óriáscsillag végső fellobbanásának voltak a szemtanúi, amely egymilliárd fényévnyi távolságban vívta a haláltusáját.
A Magyar Csillagászati Egyesület honlapja kiemeli, az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetében 1964 és 1995 között folytatott szupernóva keresési programnak köszönhetőn “hazánk három évtizeden át szupernóva-nagyhatalomnak számított. A Schmidt-teleszkóppal negyenhét szupernóvát fedeztek fel az égbolt különböző, zömében fényes galaxisaiban. Az utolsót 1995-ben találták, a fotólemezek nyugdíjazásával a program is befejeződött, hiszen a sokkal kisebb látómezejű CCD-kamerával már nem érte meg folytatni ezt a kutatási területet. Az új, modern CCD-kamera azonban ismét utat nyitott a szupernóvák felfedezése felé, így reményeink szerint hamarosan meglesz az 50. piszkéstetői szupernóva is”.
Az ekliptika a Föld Nap körüli keringésének pályasíkja. Az égi ekliptikát a Napnak a csillagos háttér előtt megtett éves útja jelöli ki.
