“Nem foglalkoztatnak a születésnapjaim, nem is érdekelnek. A hatvanadik miatt is csak azért vagyok morci, mert kénytelen vagyok rádöbbenni, hogy nagyon szalad az idő. Bennem úgy él, hogy nemrég lettem olimpiai bajnok, holott azóta eltelt harminchét év!”

 – mondta Martinek János, és elárulta, hogy egyáltalán nem érzi magát hatvanévesnek.

Megfogalmazása szerint átrepült a születésnapokon, aktív sportoló korában előfordult, hogy versenyen vagy edzőtáborban töltötte a jeles napot.

“A családdal tartunk egy kisebb ünnepséget, és lesz bográcsozás a szomszédokkal, meg valami köszöntés a barátokkal is, úgyhogy csak apróbb összejövetelekre számítok. A meglepetéspartikat egyébként sem szeretem, most sem vágyom ilyenre”

– tette hozzá a népszerű Jani, aki büszke arra, hogy Török Ferenc után versenyzőként és szövetségi kapitányként is olimpiai bajnoki címet ünnepelhetett a sportágban.

“Öttusázó pályafutásomat 1987-től, a csapatvilágbajnoki sikertől számítom, és 1997-ben a székesfehérvári Európa-bajnokságon köszöntem el az aktív versenyzéstől. A sporttól nem szakadtam el, mert versenybíróként tevékenykedtem hazai és nemzetközi öttusaversenyeken, majd a katonaságnál és a diáksportban is dolgoztam. 2013-ban sportigazgatóként visszakerültem a gyökerekhez, az öttusához, majd főtitkárként tevékenykedtem. 2017 februárjától junior és felnőtt férfikapitányként, majd 2023 márciusától a felnőtt női és férfiválogatott szövetségi kapitányaként jártam a versenyeket”

– foglalta össze pályafutását Martinek János, akinek szerződése 2024 decemberében lejárt, és nem pályázott újra a posztra.

Rövid pihenő után azonban megint visszatért az összetett sportághoz, volt egyesületében, a Bp. Honvédban az öttusaszakosztály tanácsadójaként dolgozik, így közelről láthatja az alaposan megváltozott, lovaglás nélküli sportágat.

“Nem lehet összehasonlítani a két öttusát. A lovaglásban egy másik élőlénnyel együtt értél el valamilyen eredményt, most az akadálypályán a saját fizikai képességeid a döntőek. A gyerekek szeretik, nekünk, idősebbeknek pedig el kell fogadnunk a változást, ha ez volt a feltétele az olimpiai programban maradásnak”

– mondta.

Arra a kérdésre, hogy belevágna-e az akadálypálya teljesítésébe, így felelt:

“Ha tizenöt-húsz évvel fiatalabb és harminc kilóval kevesebb lennék, belevágnék. Azt hiszem, a tornászmúltam miatt menne is, mert kisgyerekként sok nyújtó- és gyűrűgyakorlatot csináltunk, szivacsgödörbe ugráltunk, no meg fára másztuk és sokat lógtunk a játszótéren”

– fogalmazott.

Öttusázó pályafutásából az 1987-es világbajnokságot emelte ki elsőként, amikor társaival, Fábián Lászlóval és Mizsér Attilával az első szám, a lovaglás utáni utolsó helyről kapaszkodtak föl a dobogó tetejére.

“Iszonyatos nagy teljesítménynek tartom azt az aranyérmet, óriási lelkierő és akarat kellett hozzá”

– tette hozzá.

Azzal, hogy 1996-ban Atlantában bronzérmes lett az akkor már egynapos, és csak egyéni versenyből álló öttusában, azt bizonyította, hogy 31 évesen is tudott alkalmazkodni, és felvette a versenyt a fiatalokkal.

“A kapitányként elért eredmények közül kiemelném Kasza Robi világbajnoki ezüstérmét rögtön az első évben, valamint azt, hogy Marosi Ádám 2021-ben, 36 évesen másodszor is egyéni világbajnok, valamint olimpiai hatodik helyezett tudott lenni. Az utolsó évem a sportág kimagasló éve volt: a világbajnokság hat egyéni érméből négyet elhoztunk, és nyert a férfi és női csapat is. Aztán a párizsi olimpián Gulyás Michelle győzött, Guzi Blanka pedig negyedik lett. Sportolóként és vezetőként is kerek az életem!”

– jelentette ki Martinek János.