Nem ismeri azt a szót, hogy ’feladni’ Interjú Érdi Tamással

Nem ismeri azt a szót, hogy ’feladni’ Interjú Érdi Tamással

zongorafotó: Lippay ÁgnesÉrdi Tamás varázsló. A hangok varázslója. Nem lát, így nem tud kottát olvasni, mégsem játssza talán senki annyi szépséggel, finomsággal, olyan gyönyörűségesen Chopint, Beethovent vagy Lisztet, mint ő. A 2010-es év Prima Primissima nyertese mégis mindig elégedetlen. A 19. század egyik legnagyobb hatású feltalálója, Thomas Edison szerint ez a tulajdonság a haladás legfőbb hajtóereje.

– Kottát olvasni önmagában is elég nehéz kihívás, amivel én gyerekkoromban  rengeteget küszködtem a zeneiskolában. A problémát csak tetézte, hogy önmagában ez a képesség még kevés volt ahhoz, hogy bármit is el tudjak játszani, hiszen az újjaknak megparancsolni, hogy azt a billentyűt üssék le, amit a szem éppen olvas a kottából és ne a mellette levőt, számomra ez teljesíthetetlen expedíciónak bizonyult. Hogyan tanul meg az ember, látás nélkül zongorázni?

– Az az igazság, hogy ezt nehéz elmagyarázni. Sebő Ferenc egyszer azt mondta, hogy ahonnan én indultam, az a végcél a Zeneakadémián, pontosabban, hogy ott négy év áll a  zeneakadémisták rendelkezésére, hogy megtanuljanak vakon zongorázni. Nos, én ezzel indultam, nem tudom, milyen lehet kottafejeket látni, nekem a kottám a tanárnőm, aki elmeséli, mi van a kottába írva. Egy darab megtanulása általában egy akkord megmutatásával indult a kezdetekben, s jött a játék, a kérdés, ami a legkedvesebb rejtvényfejtés volt számomra, hogy mit gondolsz, hogyan tovább, hogyan folytatta, Mozart, vagy Chopin? S aztán én próbálkoztam: és vagy sikerült, vagy nem, ha igen akkor örömködtünk, ha nem, akkor nevettünk, hogy ez se rossz, de maradjunk az eredetinél. Így lassan, enyém lett a darab, újrakomponáltuk. Bennem maradt a szerkezet, a felépítés, és talán ez az oka, hogy annyi darabot tudok rögzíteni a fejemben emlékezetből. Enyém lesz Chopin, és Mozart és a többiek. Jókat nevettek rajtam kiskoromban, ha hallottam valamit mástól, amit már tudtam játszani, felkiáltottam, hogy hallod? Az én Mozartomat játsszák! És tényleg úgy éreztem, hogy amit megtanultam, az az enyém!

–  Ez egészen speciális módszer, amire magamtól nem gondoltam volna, azt hittem hallás után tanulod meg a darabokat, mert köztudott, hogy nem használsz Braille kottát, és ebből arra következtet az ember, hogy hallás után memorizálod a darabokat. De ezek szerint erről szó sincs…

– Mindenki azt hiszi, hogy hallás után tanulok, de az nagyon komolytalan lenne. Egy zongorajátékból nem lehet kihallani a hangok pontos egymásutánját. Egyszer még nagyon kicsi voltam, Egyiptomban forgatott filmet édesapám, Tóth Margit kopt zenetudóssal, s beraktak egy szobába, ahol volt egy zongora, s amíg tartott az interjú a magnómról megtanultam Mozart d-moll fantáziáját, de a futamoknál megakadtam. Két helyen nem hallottam a hangokat, ez úgy bosszantott, hogy ezzel be is fejeztem a hallás utáni tanulást, többször nem is kísérleteztem ilyen amatőr próbálkozással. Nekem a nyers kotta élményét kell először megszereznem, anélkül nem ér semmit a tanulás. Braille kották pedig borzalmasan lassú tanulást eredményeznének. Mire mindent pontok alapján kitapintok, egy év, egy darab! Ráadásul ezek már átírva sincsenek, amiket játszom.

– Értem, de hogyan sajátítod el a nehezebb darabokat, ott is működik a „kitalálósdi”?

– Itt már nincs kitalálás, Bartókkal, Liszttel már nehezen tudnék megküzdeni, itt jön a tanári lelemény. Különösen Becht Erika viszi a pálmát, akivel 25 év alatt kialakult egy olyan tanulási mechanizmusunk, hogy hihetetlen gyorsasággal belém varázsolja a kotta ismeretének anyagát. Leképezi a kottát, elmondja a hangok, a dallamívek folyamatát, jelzi a szüneteket, az oktávokat, és egyéb fontos jeleket, Chopin hősi polonézét például három hét alatt tanultuk meg. S ha a hangok az enyémek, akkor hallgathatom meg több zongoristával, de nem eggyel, mert még leutánoznám! Általában Richter, Kocsis, Vásáry, Fischer Annie, és torontói tanárom Leon Fleiser játéka a legkedvesebb a számomra.

–  Összeszámoltad már valaha, hogy mennyi mű van a fejedben?

–  Még soha nem számoltam össze, de a kedvedért fölsorolhatok néhányat! Játszom 14 zongoraversenyt, Lisztet, Chopint, Bartókot, Beethovent, Bachot, Webert és sok Mozartot. Több Mozart és Beethoven szonátát, Schubert és Liszt szonátákat, Bartók darabokat, Liszttől, Chopintől, Schumanntól, Debussytől sok mindent, Bach Partitát, Mozart, Beethoven, Handel variációkat, Brahms, és Prokofjev darabokat, Schubert, Beethoven és Bartók négykezeseket, és majd elfelejtem, kamarázni is nagyon szeretek. Schumann zongoraötöse a kedvencem, de alig várom, hogy a Pisztráng ötöst is egyszer megtanuljam!

–  Öt évesen kezdtél el zongorázni, emlékszel az első órádra?

– Nem, arra nem emlékszem, Bartalus Ilonára emlékszem, ő volt az első, aki elkápráztatott. Emlékszem feljött hozzánk és zongorázni kezdte a Pisztráng ötös dallamát, amit azonnal elsajátítottam. Ez a dallam az első komolyabb emlékem a kezdetekből, de legeslegelőször a Marseilles-t játszottam le, minden hangnemben, ez volt 3 évesen a legkedvesebb próbálkozásom. Aztán az első tanárom Kocsis Andrea volt, aki ha esett, ha fújt, minden héten jött és tanított apró darabokra, Beethoven és Weiner négykezesekre. Nagyon szerettem Andrea óráit.  

– Milyen lemondással jár a siker, például naponta hány órát kell gyakorolnod?

– Öt – hat órát, ha nincsenek koncertek, dolgoznom kell, mert ha kihagyok néhány napot, nagyon megérzem. Liszt mondta, ha egy napot nem gyakorol, megérzi, ha kettőt, akkor a tanára, ha hármat, akkor a közönség. Munka nélkül nincs eredmény.

zongora

– Vásáry Tamás egyszer azt nyilatkozta rólad, hogy olyan akaraterőd van, ami nagyon keveseknek adatik meg. Honnan veszed ezt az erőt, mi az, ami Téged feltölt energiával?

– Nem is tudom. Jó érzés azzal próbálkozni, hogy az ember legyőzze a lehetetlent. Ez az erő meg valószínű bennem van, nincs különösebb erőfeszítésre szükségem, hogy erőt gyűjtsek. Talán az emberek szeretete, a siker egy-egy koncert után, ami valóban feltölt energiával.

–  Rengeteg díjat kaptál már, kívülről úgy tűnik, Neked mindig minden sikerül.  Volt-e valaha olyan pont az életedben, amikor fel akartad adni, amikor úgy tűnt, hogy nem tudsz megbirkózni a nehézségekkel, vagy a Te esetedben „az éremnek csak egy oldala van”?

– Ez az érzés talán azért alakult ki velem kapcsolatban, mert nem tűzök ki olyan célokat, amelyeket ne tudnék elérni. Feladni? Nem! Ez valóban idegen tőlem!

–  Több évig éltél már külföldön, tanulmányaidat: Bécsben, Torontóban, Párizsban végezted. Emellett folyamatosan utazol a koncertjeid miatt. Le tudnád írni, hogy Te hogyan látod a világot? Van-e például kedvenc helyed?

– Nagyon szeretek utazni. Mindent meg akarok tudni arról a helyről, ahova megyünk. Útikönyv nélkül el se indulunk, mivel nekem az ismeretekkel kell pótolni a látvány hiányát. Aztán regényekkel is felkészülünk. Édesapám napi olvasás teljesítménye elég gazdag kincsestár számomra. Akár Rómában a Claudiusokkal, akár Párisban Victor Hugoval sétálunk, a Notre Dame épülete Quasimódóval, Bécs Sisivel és Rudolffal azonos számomra. Ferenc Józsefet nem szeretem. De vele is hadakozom, ha Liszt Funéraillesét játszom.

–  Ferenc József utálata hogyan kapcsolódik ehhez a darabhoz?

– Az aradi vértanúk kivégzése és Chopin halála ihlette ezt a darabot. Amikor Liszt CD felvételét készítettük, nyár volt, és már a trikót is levettem a Hungaroton stúdiójában, mert melegem volt, pocsékul játszhattam, mert édesanyám bejött és csak annyit mondott, gondolj Ferenc Józsefre. Ettől azonnal összekaptam magam, rágondoltam és sikerült!

– „Chopin nélkül lehet élni, de nem érdemes” mikor ért meg benned ez a gondolat először, számodra mit jelentenek az ő művei?

– Chopin valóban nagyon közel áll hozzám. Azt hiszem közelebb, mint bármelyik másik zeneszerző. Nagyon nehéz erről beszélni, mert fantasztikus felelősség ezeket a kottahangokat életre kelteni. Nagyon nehéz úgy azonosulni egy-egy darabbal, hogy az ember nyugodt szívvel keljen fel a zongoraszékről egy koncert után. Hosszú ideig tart a bizalmatlanság időszaka, vajon jól csinálom-e, vajon úgy játszom, ahogy ő szeretné? Vajon hallja, vajon elégedett –e, elégedett lenne-e? Itt ma már nem is a tanárok, nem is a kritikusok érdekelnek egy-egy koncert után, hanem Schubert, Chopin és a többiek. Na és persze a közönségen is le lehet mérni, mit teljesítek. Tökéletes pontossággal érzem a reakciókat! S ez rám rendkívüli módon hat. Amikor Varsóban Chopin szobra alatt 4000 lengyelnek játszottam, azt hiszem akkor lettem teljesen jóba Chopin-nel, talán ő is velem?! S az a megerősítés, amit a lengyel Chopin Társaság elnöke Gradzinski úr mondott a koncert után, végképp boldoggá tett, egy könyvet adott a kezembe, amibe összegyűjtötte Chopin összes írását arról, hogy hogyan kell őt játszani, s azt kérdezte, honnan tudom, mi van ebben a könyvben, mert pont azt csinálom, ahogy Chopin elképzelte. Nemcsak ezért gondolom úgy, hogy Varsó talán az egyik kedvenc városom, persze Torontó után, mert Kanada meg második szülőhazám.

zongora

– Kocsis Zoltán még szebbet mondott a Chopin játékodról, a honlapodon olvastam, hogy szerinte Te olyat hallasz, amit mások nem, és te játékodat chopin-i mértékkel kell mérni.’ Pedig ő nagyon igényes muzsikus, és nem a dicséreteiről vált híressé.

– Nos, látod, innen van az energiám, mert ezek a mondatok segítenek legyőzni azt a bizonyos lehetetlent, hogy napi 5-6 órán keresztül ülsz a zongora mellett. De meg kell mondjam, a balatoncsicsói iskolában legalább olyan boldog voltam, mint amikor az előbb idézett megjegyzéseket hallottam. Ott egész kicsiknek, első és másodikosoknak meséltem Chopinről és persze zongoráztam is nekik: Féltem, amikor megtudtam, hány évesek, de olyan csend volt, mint a templomban. S a koncert végén odajött hozzám könnyes szemmel a tanítónő, és elmesélte, hogy az egyik diákja azt kérdezte tőle: Miért kellett a nocturne alatt sírnia? Nos ilyenkor érzem, milyen igaz, hogy Chopin és társai nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Szívesen mennék el minden iskolába, hogy korán megszeressék a gyerekek a komolyzenét. Mert ezt ilyen kicsi korban kell kezdeni, ehhez képest, még ének óra is alig van egy-egy iskolában!  

– Van kedvenc időtöltésed a zenén kívül, egyáltalán jut-e időd másra?

A színházat és operát nagyon szeretem. Ha minden este elmennénk az operába, azt se bánnám. Ezek a kedvenc időtöltéseim, és szeretem az operettet és a musicalt is. A Rebecca például fantasztikus élmény volt számomra, ragyogó előadás szerintem! Aztán Rost Andreával hallottam káprázatos előadásban most a Bohéméletet, és ami ugyancsak fantasztikus volt számomra, a Rigoletto karácsonykor a Duna tévében, azt hiszem életem egyik legnagyobb élménye ez a televíziós feldolgozás!

–  Hol és kikkel fogod tölteni a szilvesztert?

– Sajnos a szilvesztert már Budapesten kell töltenem, mert az Újévi koncerten Chopint játszom, egyébként egy baráti társasággal a Bakonyban leszünk, ott szilvesztereztem volna, de 30.-án fel kell jönnöm, mert próba van.

–  Vannak e terveid 2011-re? Mit vársz, mit szeretnél elérni az újévben?

–  2011 Liszt éve lesz, szeretnék sok Lisztet játszani és Schumannt, mert ő eltörpült tavaly Chopin mellett, pedig neki is 200 éves születésnapja volt. Őt is nagyon szeretem, és a Művészetek Palotájában lesz majd jövő Karácsony táján egy Schumann estem. Aztán megyek Angliába, Kanadába, Macedóniába, újra Bukarestbe, és év végén újra Varsóba. 2012 februárjában pedig Kocsis Zoltánnal és a Szegedi Szimfonikusokkal Liszt Á-dur zongoraversenyét játszom, aminek nemcsak a karmester miatt örülök, hanem, mert akkor már nem lesz Liszt Év, és mi mégis Lisztet játszunk!

–   Mit jelent számodra a siker, a Te esetben mi a sikered kulcsa?

–  Nem tudom, mi a siker kulcsa, de jó érzés, hogy Bukaresttől Lausanne-ig, Balassagyarmattól Dunaújvárosig és a MÜPÁ-ig hetekkel előbb elfogynak a jegyek, a telt házakat nagyon szeretem. Siker titka? Talán megérzi a közönség, hogy szeretem, amit csinálok….és ezért van sikerem?!

–   Elégedett vagy magaddal? Mi az, amit szeretnél még elérni?

zongora

–  Dehogy vagyok elégedett magammal, hisz minden koncertet el lehetne jobban játszani, nem is szeretem magamat visszahallgatni, de ezért szép a mi feladatunk, mert örökké a lehetetlent, a tökéletességet próbáljuk megközelíteni, elérni meg úgyse lehet! Nincs igazi célom…. szeretnék sok örömöt szerezni az embereknek. Ennyi.

–    Mi a kedvenc idézeted, mottód, ha nincs ilyen, ki a példaképed?

–   József Attila verseket tudnék hosszan sorolni, de talán a legszebb számomra, …’a semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szelíden, és nézik, nézik a csillagok’ – hát van ennél szebb? Példakép? Nem is tudom…jó lenne olyan szépen zongorázni, amilyen szépek József Attila versei….de hát ez úgyis lehetetlen…

– Bár a riport készítése során csak keveset beszélgettünk, és őt alig ismerem, de mivel zongorajátékát annál jobban, ezért erről  határozottan más a véleményem. Merthogy Chopinnel szerintem ez is sikerült neki!

NÉZZE MEG A VIDEÓT! 

Érdi Tamás Schubertet játszik: http://hirportal.sikerado.hu/video/2010/12/31/erdi_tamas_a_prima_primissima_dijas_vak_zongoramuvesz_schubertet_jatszik

Kapcsolódó cikkek