"Meg kell szobrászkodni a műtestet" Interjú a bronzérmes preparátorral

"Meg kell szobrászkodni a műtestet" Interjú a bronzérmes preparátorral

preparátorMátraalján, Pásztó csendes részén - stílusosan Vadász utca a neve - él Adorján Krisztián preparátor. Vadászember, bár területes társaságnak nem tagja, de ez is fontos a hivatása gyakorlásához. A művészi érzék mellé sok-sok megfigyelés, kiváló természet- és anatómiai ismeret kell, hogy a lehető legélethűbb alkotások kerüljenek ki a keze alól. A két évente megrendezett preparátor-világbajnokságon, amelyet idén a salzburgi Die Hohe Jagd und Fischerei kiállítással együtt tartottak, három bronzérmet is szerzett, úgy, hogy először indult a megmérettetésen, ráadásul a felkészülésre alig volt ideje.

A műhelyben nehezen találunk beszélgetésre alkalmas zugot a száradó gím-, dám-, őz- és muflonnyak-preparátumok alatt. Afrikai vadásztrófeák is sorakoznak a polcokon, az egyik sarkot kafferbivalyhoz való, hatalmas poliuretán test foglalja el.

– Gyerekkoromban, úgy negyedik osztályos koromtól mindent – és ezt szó szerint kell érteni – hazahordtam az erdőről, követ, fagyökeret, csigaházat – mondja a kezdetekről Adorján Krisztián. – Tele volt már nemcsak a ház, hanem az udvar is ilyenekkel. Engem valahogy mindig a természet, az erdő, a vadászat érdekelt, pedig a tágabb családban sem volt soha Nimród. Igaz, egyik nagyapám erdőjáró volt, néha napokig is kinn tanyázott. Fordulópont volt, amikor megismerkedtem egy helybeli vadőrrel – ő ajánlotta először, hogy menjek ki vele igazi vadászatra. Akkor aztán végleg megfertőződtem… Éjszakákat töltöttünk a területén, a szüleim a végén már tiltották is. Ilyenkor előfordult, hogy este kitettem a vadászruhát az udvarra, kora hajnalban, sötéttel megléptem itthonról, amikorra pedig a család felébredt, már túl is voltunk a hajnali lesen.

– Szakirányú iskolát is végzett?

– Középiskolába Egerbe, a Gárdonyi gimnáziumba jártam, biológia tagozatra, érettségi után pedig megszereztem a hivatásos vadász képesítést Mátrafüreden. Ezután nyitottam Pásztón egy vadászboltot, de ma már inkább a preparátorműhely adja a megélhetést. A dán First Class Trophy nevű cégnek dolgozom, elsősorban európai és afrikai nyakpreparátumokat készítek. Szerencsére bőven van munka.

bagoly

– Milyen egy preparátor-világbajnokság?

– Két kategóriában – master és professional – rendezik. Én az utóbbiban indultam, mert nem sok időm volt a felkészülésre. Két év múlva valószínűleg Olaszországban lesz a verseny, ott már a magasabb szinten szeretném kipróbálni a tudásomat. Salzburgba három trófeát kellett eljuttatni, én egy őzbak, egy gím- és egy dámszarvasbika nyakpreparátumával neveztem. Nagyon szigorú zsűri értékelte a munkákat, még az orrlyuk mélységét is megnézték tolómérővel, a festéseket nagyítóval… Végül mind a három munkám világbajnoki harmadik lett a zsűri értékelése alapján.

– Tanítják valahol a preparátor mesterséget?

– Amikor elkezdtem foglalkozni vele, még nem volt ilyen képzés. Két évig Budapestre jártam a Magyar Nemzeti Múzeumba, ott lestem el, amit lehetett. Csinálhattam is ezt-azt, de főleg figyeltem és megismertem a preparáláshoz használt anyagokat. Tíz éve kezdtem tanulni a szakmát, de azt mondom, csak mostanra jutottam el oda, hogy bármihez hozzá merjek nyúlni, az őztől a kafferbivalyig.

– A nemzeti múzeumba bizonyára nem lehet csak úgy bekopogni, hogy jöttem kitanulni a preparátor szakmát…

– Én sem úgy kerültem oda. A neten találtam rá a budapesti Urai Róbert preparátorra, tőle tanultam egy ideig, őt tekintem a mesteremnek is. Csak madarakat preparált, viszont volt ismeretsége a múzeumban, ő ajánlott be.

– Kiből lehet jó preparátor?

– Ma már minden vadfajhoz kapható műtest, üvegszem, a vadat élőhelyén bemutató diorámákhoz élethű műnövény, műhó vagy műjégcsap, gyakorlatilag minden. Én is Németországból és az Egyesült Államokból hozatom az anyagok nagy részét, de az egyedi alkotásokhoz – úgy szoktuk mondani – meg kell szobrászkodni a műtestet. Ehhez kell a megfelelő készség! Nehéz, de éppen ez a szakma legszebb része, az egyedi preparátumokkal lehet indulni a versenyeken is.

– Hogy készül egy nyakpreparátum?

– Az élethű munka elkészítéséhez szükség van a méretek felvételére, a szem és az orr, az orr és a tarkó távolságára, a nyaktő körméretére. Ezek alapján rendelem a műtestet. Ha én magam készítem el, akkor sokkal több méretet kell figyelembe vennem. A bőröket kikészítve és vékonyítva kapom kézhez, a tímárunk Jászjákóhalmán dolgozik. A méret szerint rendelt műtestet először fel kell csiszolnom. A nyakbőr a koponyával együtt érkezik, ezért a műtesthez igazodva kivágom a csontból azt a részt, amelyet nem használok fel. A műtestben van egy fabetét, ahhoz rögzítem facsavarral magát a trófeát – el kell találni, hogy hová kerüljön, de a bőrrel ellenőrizhető, jó-e. Ezután az állat izmait kell kialakítani a műtesten. Több anyag is használható erre a célra, a gipsztől a két komponensű gyantákig. Nagyon fontos az orrlyukak és a száj pontos megformázása, a szemek élethű elhelyezése. A fülek preparálása elég bonyolult munka. Először a porcot el kell távolítani, majd negatívot készíteni róla, ami alapján önthető egy műanyag másolat. Erre a műfülre dolgozom rá a bőrt. Ezután a mosás következik, majd nedvesen össze lehet rakni a preparátumot. A varrást úgy csinálom, hogy ne lehessen látni, hol vágták fel a bőrt. A homorú részekbe tű kerül a száradás idejére, ami több hét. Végül jön az utolsó fázis, a természethű festés. A versenymunkák elkészítése persze nehezebb, mert egyedi megoldásokat igényel.

Szavai szerint ma már inkább közvetlenül a falra rögzíthető trófeák készülnek, egyre ritkább az alátét. Gyakori viszont a saját állványzaton elhelyezett trófea, amely tulajdonképpen külön bútordarab. Az amerikai katalógusokból nemcsak rendelni lehet, hanem ötletek is meríthetők.

– Két év múlva milyen eredménnyel lenne elégedett?

– Alaposan fel szeretnék készülni a versenyre. Ott majd rendkívülit kell mutatni, valamilyen mozgás- és viselkedésformát megörökítő diorámát. Célom a master kategóriában is legalább a bronzérem!