Húsvét, Jézus feltámadása óta tudjuk, hogy a halál nem az élet vége, hanem része az életnek. Ezt Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök mondta húsvétvasárnapi prédikációjában Budapesten a Deák téri evangélikus templomban. 

A nagy érdeklődéssel kísért szertartáson az elnök-püspök rámutatott, “húsvét hajnala óta nem igaz, hogy az életben egy bizonyosság van: a halál”, mert az “nem tudta a sziklasírban tartani a keresztre feszített Jézust”.

Gáncs Péter emlékeztetett arra, hogy a feltámadás “döbbenetet, tanácstalanságot váltott ki” a korabeli szemtanúkban, és a mai társadalom “sem tud a szabadsággal mit kezdeni a szabadító Jézus nélkül”. Úgy vélte, ha a húsvét “nem válik személyes találkozássá a feltámadott Jézussal, akkor az csupán egy sivár emlékezés”.

A püspök az igehirdetésben kiemelte, a Biblia tanúsága szerint “Jézus egy halott kislány ágya mellett kimondta a lényeget, nem halt meg, csak alszik”. Van élet a halál után is, mert “Jézus azt mondja, aki hisz énbennem, ha meghal is, él. Jézus minket is fel tud támasztani.”

Utalt arra, hogy húsvétkor “nem egyszerűen húst veszünk magunkhoz, hanem életet”, mert ezen a napon arra emlékeznek a hívek, hogy “Krisztus győztesként tért vissza a halálból”, és “Isten minden nemzedéket megkínál halál feletti győzelméből”. “Szabad bízni és belekapaszkodni a feltámadottba, a szabadítóba, aki csak annyira jár előttünk, hogy belekapaszkodhassunk”.

Húsvét az a nap, amit “az Úr szerzett nekünk, hogy örüljünk, és győztesként térjünk vissza a hétköznapokba” – fogalmazott.

Az egyházi vezető felhívta a figyelmet, a Magyarországi Evangélikus Egyház az idén a Szabadság miatt nyitva mottót hirdeti meg a reformáció 500. évfordulójára való készülődés jegyében, és minden évben rendeznek egy-egy tematikus évet 2017-ig, az évfordulóig. Az idei plakátokon a mottó felirata alatt egy nyitott templomajtó szerepel, amelyen szabadon ki-be lehet járni – mondta -, hozzáfűzve, az idei mottót akár a húsvéti sír fölé is ki lehetne írni.

Gáncs Péter prédikációjában azt hangsúlyozta, gyakran “nem tudunk élni a szabadság ajándékával, visszaélünk vele önző, sokszor másokat pusztító módon”. Az istentisztelet végén a püspök lelkésztársával úrvacsorát osztott a gyülekezetnek.