Bizonyítottság hiányában mentette fel a háborús bűntett elkövetésével vádolt Képíró Sándor volt csendőr századost első fokon a Fővárosi Bíróság. 

Varga Béla bíró az ítélethirdetés második napján, kedden azt mondta, az eljárás során csak aggályokat és kételyeket lehetett megállapítani, a kétséget kizáróan nem bizonyítható tényeket pedig nem lehet a vádlott terhére értékelni. Emiatt a bíróság nem bűncselekmény, hanem bizonyítottság hiányában mentette fel Képíró Sándort.

Falvai Zsolt ügyész a tárgyaláson fellebbezést bejelentett be, az ítélet ugyanis meglátása szerint megalapozatlan, annak indoklása több helyen következetlen. Zétényi Zsolt védőügyvéd a fellebbezés kérdésében három nap gondolkodási időt kért. Az ítélet így nem jogerős.

A 97 éves Képíró Sándort az ügyészség azzal vádolta, hogy 1942. január 21. és 23. között egy Újvidéken tartott razzia során az egyik járőrcsoport parancsnokaként közreműködött ártatlan civilek törvénytelen kivégezésében.

A Varga Béla vezette bírói tanács az első fokon meghozott ítéletben, amelynek a kihirdetése hétfőn kezdődött meg, minden vádpont alól felmentette az idős férfit. A bíró emlékeztetett arra, az ügyész a vádirati tényállást a razzia ügyében Képíró ellen hozott 1944-es vezérkari bírósági ítéletre, Képíró Sándor és néhány szerb állampolgár vallomására, a csendőr százados ellen valló Nagy János főhadnagynak a katonapolitikai osztályon és ÁVH-n tett vallomásaira, és az ügyében született népbírósági ítéletre alapozta.    

A bíró az ügyész becsatolt, Szerbiából származó 1944-es ítéletről szóló dokumentumát aggályosnak nevezte, mivel annak utolsó oldala hiányzott, éppen az, ahol a hitelességet igazoló formulák szerepelnek. Ugyancsak aggályosnak tartotta az ítélet Jeruzsálemből előkerült példányát, szintén formai okok miatt. Végül egy harmadik másolati példány is előkerült, de azt sem hitelesítették az ügyviteli szabályoknak megfelelően. A bíróság azonban ezt már elfogadta,de nem közokiratként, hanem mindössze iratként vette figyelembe.

Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója (hátul) és Zétényi Zsolt, Képíró Sándor ügyvédje, fotó: Beliczay László/MTI

A nyomozati szakban Zétényi Zsolt ügyvéd már indítványozta, hogy az eljárást szüntessék meg, arra hivatkozva, az 1944-es döntés alapján Képíró ügyét már elbírálták, ezért a jelen eljárás a többszörös eljárás tilalmába ütközik. Az ügyet azonban mégis kitűzték tárgyalásra, hogy megállapítsák, mi történt az ítélettel, hiszen annak kihirdetése után a vádlottat valamilyen módon rehabilitálták, miközben a rendfokozatát és a beosztását is visszanyerte. Az eljárás során kiderült, a legfelsőbb honvéd törvényszék egyik dokumentuma szerint az ítélet “feloldatott” és visszaküldték az illetékes vezérkar főnökéhez, aki nem lépett az ügyben. Ezért az ítéletet megsemmisítették, vagyis arra úgy kell tekinteni, mint ami nem is létezik, így arra hivatkozni nem lehet. Ez tette lehetővé, hogy az ügyet újból tárgyalni lehessen – mondta a bíró.

Nagy János honvéd főhadnagy vallomásait és az ügyében hozott 1948-as ítéletet a bíróság szinten kirekesztette a bizonyítékok köréből. Varga Béla szerint Nagy János katonapolitikai osztályon és ÁVH-n történt kihallgatásán, és elítélése során számtalan törvénytelenség történt. Egyrészt jogtalanul tartották fogva, másrészt nem biztosítottak számára védőt és kényszerrel csikarhattak ki belőle vallomást. Emellett az ellene ítéletet hozó tanács törvénytelenül volt megalakítva és, mint a bíró kiemelte, a főhadnagy nem szavahihető, többször is tetten érhetők a hazugságai.

Varga Béla azt mondta, a tárgyaláson sérül a közvetlenség elve, mivel Nagy Jánost már nem lehetett meghallgatni és Képíróval szembesíteni. Így Nagy állítása, miszerint Képíró utasítására szállított harminc embert a kivégzőhelyre, szembekerül Képíró vallomásával. A bíróság ebben az esetben Képíró vallomását fogadta el, hiszen a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a vádlott terhére nem lehet értékelni – közölte Varga Béla.

A bíró összegzésében megállapította, annyi bizonyítható, hogy Képíró jelen volt a razzián, ötven-hatvan ember, tehát csendőr és katona tartozott alá. Azt viszont nem tudni, hogy mennyire ismerhette őket. A január 20-án tartott eligazításon részt vett, ahol írásban kérte felettesétől annak “laza fegyverhasználatra” vonatkozó utasítását, aki ezt megtagadta. A bíró szerint Képíró ezért ezt a parancsot magára és az alárendeltjeire nézve nem tartotta végrehajthatónak.

Varga Béla azt is megállapította, hogy a volt csendőr százados a parancsnak megfelelően járt el, amikor nem engedett szabadon egy elfogott magyar testvérpárt. Ugyanakkor megmentette annak a családnak az életét, akiknek a szállójában lakott. A bíró közlése szerint ő az egyedüli ember, akiről pozitív dolgok derültek ki. Majd hozzátette, Képíró csak az 1944-es tárgyaláson tudta meg, milyen kivégzések zajlottak. Az sem állapítható meg, hogy az ő emberei lőttek volna agyon egy házaspárt, valamint egy férfit és egy nőt. Erre nincs bizonyíték, ez csupán feltételezés – mondta Varga Béla.

A bíró arra is kitért, az eljárás során azért utasították el egy tanú meghallgatását, mert szerinte a meghallgatása nélkül is valótlannak tűnik az állítása. A nő ugyanis azt mondta, gyerekként látta Újvidéken, ahogy Képíró puskatussal ver egy gyereket. A bíró szerint ez nem lehetséges, mivel a tiszteknek nem volt puskájuk, pisztolyt hordtak maguknál.

Az eljárás során felmerült az is, hogy Képíró ügyét esetleg a szerb hatóságoknak kellene elbírálniuk, de mivel 1946-ban nem érkezett hivatalos megkeresés a volt csendőr százados kiadatására, a magyar hatóság járhatott el. A bíró azt is megállapította, azért nem katonai bíróság járt el az ügyben, mert a mai fogalmak szerint a csendőrt rendőr kategóriába kell sorolni, és egyéb eljárási szabályok miatt civil bíróságnak kellett eljárnia. Az ítélet az ügyész fellebbezése miatt nem emelkedett jogerőre, a bíróság az ügyet soron kívül felterjeszti a Fővárosi Ítélőtáblára.